87939. lajstromszámú szabadalom • Önműködően fékezett ütközőbak vasúti állomások csonkavágányainak lezárására
3iegjelent 193Q. évi december hó 15 -én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 87939. SZÁM. — Va/1. OSZTÁLY. Önműködően fékezett ütközőbak vasúti állomások csonkavágányainak lezárására Sinkovich Dezső mérnök és Herczfeld Jenő lakatosmester Miskolc. A bejelentés napja 1921. éri június hó 22-ike. A találmány tárgya önműködően fékezett vasúti ütközőbak, amely a mozgó ütközőbakok típusához tartozik, amely tehát nem szilárdan álló merev szerkezetet ö képez, hanem a jármű mozgási energiája súrlódássá átalakítva, fokozatosan emésztetik fel, úgy hogy a merev ütközőbakokkal szemben elkerüljük úgy az ütközőbakon, mint a járművön eddig igen gyak-10 ran bekövetkezett töréseket. A találmány lényege abban áll, hogy maga az ütközőbak egy, a pálya folytatását képező szánra van felszerelve, amelyre felfut a lefékezendő jármű és 15 amely maga is egy külön sínpályán fut, úgy hogy a lefékezés úgy következik be, hogy a jármű a szánra felfutva és az ütközőhöz ütődve azt magával viszi, miközben teljes önsúlyával ránehezedik a 20 szánra, s ennélfogva igen nagy súrlódást idéz elő a szántalpak és a szán pályája között, mindaddig, míg a jármű egész elevenereje fel nem emésztődött. A mellékelt rajzon bemutatjuk a szó-25 banforgó ütközőbakelrendezésnek egy célszerű kiviteli alakját példaképen, amely használt vasúti sínekből van összeállítva, hogy előállítása minél gazdaságosabb legyen. Az 30 1. ábrán a bak oldalnézetben látható, rajta álló, vázlatosan feltüntetett járművel. A 2. ábra a bak feliilnézete. A 3. ábra az egyik szántalp A—B vonal 85 szerinti harántmetszete, szaggatott vonalakkal feltüntetve a ráfutó jármű kereket. A 4. ábra egy más kiviteli alak harántmetszete. Amint ezen ábrákból látható, a normá- 40 lis kiképzésű bak, amely meghajlított és egymással összeszegecselt (1) síndarabokból és ezekre harántirányban megerősített (2) síndarabokból áll, a szántalpakat képező egyenes (3) sínekre van felszege- 45 csel ve, úgy hogy ezek a sínek a bakkal egy merev egészet alkotnak, amely a (4) síneken, mint pályán csúszik. Ez a pálya a normális folyó sínpárból és kívül mellé fektetett második sínpárból áll. Az utób- 50 biak (5) talpfái lehetőleg szilárdan vannak a pályatestbe beágyazva, hogy elmozdulás ellen biztosíttassanak. A szántalpak gyanánt szolgáló (3) sínek a feltüntetett példánál (3. ábra) fejükkel 55 lefelé vannak a párosával egymás mellé helyezett vágánysínek közé helyezve, úgy hogy talprészük a vágány sínek fejrészén fekszik fel és a felfekvési hely képezi a súrlódó felületet. A síngerinc két oldalán 60 célszerűen (6) fatuskók vannak felerősítve, amelyek a súrlódás növelésére hivatvák. Az ütközőbakra kilökött jármű (7) kerekei már most a (3) sínek alsó talpfelü- 65 leteire futnak fel, amelyek e célra végükön (8)-nál kissé le vannak gyalulva. A szántalpak oly hosszúak, hogy legalább egy teljes jármű felfuthasson és helyet foglalhasson rajtuk. Mihelyt a jármű (9) 70 ütközőtányérjai nekiütődnek a bak (2) síneinek s ezzel a jármű mozgási energiáját a bakkal közli, ez utóbbi merev összeköttetésben állván a (3) sínekkel vagy szántalpakkal, elmozdulásakor ma- 75 gával viszi ezeket és tovavonszolja a vágánypályán, miközben a jármű teljes súlya alatt rendkívül nagy súrlódási mun-
