87751. lajstromszámú szabadalom • Gépkalapács
Megjelent 1931. évi február hó 164 -án . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 87751. SZÁM. — XYI/d. OSZTÁLY. Gépkalapács. Vaskó Mihály szerszámlakatos Budapest. A bejelentés napja 1924. évi márcins hó 12-ike. A találmány oly gépkalapácsra vonatkozik, amelynél egy kétkarú emelő egyik végéhez csatlakozó pöröly működtetése tetszőleges erőgép által hajtható görbített, 5 forgattyús vagy körhagyós tengely forgatása révén oly módon megy végbe, hogy az erőgép hajtotta tengely hajtó- vagy forg'attyúkarjának csapja, illetve a körhagyó hüvelye az említett kétkarú emelő 10 másik végével van összekötve. Az ismert eddig használatban lévő ilyen kalapácsoknál az a hátrány mutatkozik, hogy az utóbb említett összekötést megvalósító szervnek, tolórúdnak vagy ha-15 sonlónak a kalapács különböző nagyságú, a szükségnek megfelelő löketeihez való alkalmazása, azaz a tolórúd hosszának változtatására szükséges szerelési munka tetemes időt vesz igénybe, ami különösen 20 akkor hátrányos, ha egy kalapáccsal, rövid időközökben, váltakozva, változó löketnagyságú megmunkálást kell végezni. A találmány e hátrányt kiküszöböli. A találmány lényege a kalapács működ-25 tetésére szolgáló hajtótengely hajtó- vagy forgattyúkar csapja, mint egyik végpont és egyik végén a pörölyt tartó kétkarú emelő, másik vége mint másik végpont között elrendezett és egy lábító lenyomása ré-30 vén, a kívánt löketnagyságnak megfelelő mértékben változtatható hosszúságban mereven állítható, hajtórúdat képező, csuklós rudazat, a csuklós rudazatot befolyásoló és a lábítónak részben vagy 85 egészben való eleresztése esetén eredeti állásába visszaható rúgó. A rajz találmánybeli gépkalapács egy példaképen vett kiviteli alakját tünteti fel. Az 1. ábra a gépkalapács oldalnézetét mu- 40 tatja, a 2. és 3. ábra pedig vázlatosan a lábítót, a csuklós rudazatot, a pörölyt tartó kétkarú emelőt, illetve ezek összefüggését szemlélteti, a kalapács két különböző hosz- 45 szúságú löketének megfelelően két-két helyzetben, a löketnagyságok különböző nagyságának a lábító két szélső állása mellett való feltüntetésével. A gépkalapács (1) állványának felső 50 részén lévő (2) csapágyban ágyazott (3) tengely körül forogható és célszerűen rugalmas (lemezrúgókból álló) (4) kétkarú emelőnek az egyik, az 1. ábrához baloldali végéhez csatlakozik az állvány megfelelő 55 vezetékében csúszható (5) i*úd, amelyhez a (6) pöröly van erősítve, míg a (4) emelő másik végével a (7) kar csuklósan függ össze. E (7) karhoz a (8) könyök csatlako zik és a könyök végével a (9) kar, könyök- 60 részével pedig a (10) hajtórúd szintén csuklós összefüggésben van. A (8) könyökrésznek a (7) rúdhoz csatlakozó, csukló felőli vége alatt, célszerűen, orrszerű toldatot képezünk ki, amely a (7) rúd alsó 65 csuklójának támaszkodhatik. A (9) karhoz vagy rúdhoz csuklósan csatlakozik a (11) kar, amelynek másik vége az állványban elforoghatóan ágyazott (12) csaphoz van szilárdan erősítve. A (8, 9) és (11) rudak- 70 ból álló rendszer az állvány belsejében van elrendezve. Az 1. ábrán a gépállvány elülső oldala egy darabon eltávolítva van képzelve, hogy az egyes alkatrészek jobban láthatók legyenek. A (12) csapnak a 75 gépállványból kinyúló elülső végére a (13) kar van szilárdan ráerősítve, amelynek vége a (15) rúd (14) felső végével
