87680. lajstromszámú szabadalom • Esőztető berendezés egy mezei vezetékből kiinduló vezetékágakkal

Megjelent 1931. évi február hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 87680. SZÁM. — X/h. OSZTÁLY. Esőztető berendezés egy mezei vezetékből kiinduló vezetékágakkal. Krause Walter magránmérnök Zehlendorf-Mitte. Pótszabadalom a 80096. sz. törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1922. évi április hó 18-ika. Németországi elsőbbsége 1919. évi február hó 4-ike. A 80096. sz. szabadalom tárgya esőztető berendezés a mezei vezetékből páronként kiinduló vezetékágakkal, amelyek mindegyike egyes, gyorskapcsoló szerkeze-5 tek útján egymással oldhatóan kapcsolt, a mezei vezeték irányában előrehelyezhető fúvókás csövekből áll. A vezetékágaknak előrehelyezésekor az éppen elzárt vezetékben foglalt víz egy szívókészülék és egy 10 külön kisegítő vezeték révén a működésre beállított vezetékágba vezetendő át. Ez a szívókészülék azonban csali akkor működhetik rendesen, ha a kiürítendő vezetékág vagy vízszintesen, vagy a mezei vezeték 15 felé hajló síkban fekszik. Ha azonban a vezetékág megtört vonalban, vagy pedig a mezei vezetéktől lefelé hajló síkban fut, akkor a vízszál leszakad és a szívókészülék nem működik. Ilyen esetekben tehát a 20 vezeték szétszedésekor annak egész tartalma, a fuvókanyílásokon kifolyó csekély mennyiségeket kivéve, a legmélyebb helyen kiömlik. Ez a berendezést kiszolgáló személyzetet akadályozza és káros pocso-25 lyákat keletkeztet. Ennélfogva a feladat annak a megakadályozásában áll, hogy a vezetéknek egész vagy csaknem egész tartalma ne ömöljék ki egy és ugyanazon helyen. Ezt megfelelő 30 térszín esetében azzal érhetjük el, hogy a vezetékágak szétszedéséhez azoknak legmagasabb pontján fogunk hozzá, feltéve, hogy a kapcsolószerkezetek a vezeték szétszedését annak bármely tetszőleges helyén 85 megengedik. A kívánt célt azzal is elérhetjük, hogy a vezetéket beépített zárótolatytyúk vagy effélék segélyével részekre osztjnk. A találmány értelmében a kívánt eredményt külön segédeszközök alkalmazása 40' nélkül, és pedig akár megfelelő térszín, akár vízszintes sík esetében is, azáltal érjük el, hogy a vezetékágak fúvókás csöveit a függélyes síkban meghajlítva vagy megtörve képezzük ki. Ezen kiképzés folytán 45. két-két egymással kapcsolt cső oldásakor legfeljebb egy cső tartalmának megfelelő vízmennyiség ömölhetik egy helyen, például a kapcsolási helyen, ki, a vezeték egész tartalma tehát szétszedése alkalmá- 50 val előnyös módon sok helyre oszlik el. A találmány tárgyát a mellékelt rajz két kiviteli példában mutatja be. Az 1. ábra a felfelé hajlított fúvókás csövekből álló vezetékág nézete, a 55. 2. ábra két szétszedett csőnek függélyes metszetét mutatja nagyobb léptékben. A 3. ábra a 2. ábrának felel meg, de két lefelé hajlított fúvókás csövet mutat, a fuvókanyíláson kiömlő víz számára való kü- gQ. lön elosztószerkezettel. Az 1. és 2. ábrákban vázolt elrendezés szerint a két (e) fúvókás cső szétszedésekor a (k) kapcsolási helyen a két cső tartalmának csak a legmagasabb részéig terjedő 65. fele-fele ömlik ki, mindaddig, amíg a terepszín magasságkülönbsége egy csőhosszban a csőgörbület magasságát túl nem haladja. Lefelé hajlított fúvókás csövekből álló 70 vezetékág esetén, a 3. ábra szerint, a nyomóvíz hozzávezetésének megszüntetésével a (d) fúvókán át valamennyi (e) nyomócső ürülni kezd úgy, hogy a cső tartalma a közepén és — szétszedésekor — a 75. csővégeken oszlik el. Hogy a (d) fúvókán nyomás nélkül kiömlő vizet nagyobb felületre oszlassuk el, a fúvóka alatt az (el)