87564. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bitumenozus tüzelőanyagok tökéletes elgázosítására váltóüzemű generátorokban

Megjelent 1931. évi február hó 203-án. MAGYAR KIRÁLYI jKBg&L SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 87564. SZÁM. — Il/a. OSZTÁLY. Eljárás bituminózus tüzelőanyagok tökéletes elgázosítására váltóüzemű generátorokban. Breisig- Albert vegyészmérnök Wien. Pótszabadalom a 83726. sz. törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1923. évi április hó 16-ika. Ausztriai elsőbbsége 1922. évi május hó 20-ika. Bituminózus tüzelőanyagok tökéletes el­gázosításánál váltóüzemű generátorokban különösen bőséges mennyiségekben kap­nak kátrányt és pedig az eljárás termé-5 szetének megfelelően alacsony hőmérsék­leten képződő kátrányt, amelyet leválasz­tanak és különféleképen használnak fel. Az idevágó ipar törekvése gyakran oda­irányul, hogy a gáztalanító folyamatnak 10 magasabb hőmérsékleten való foganatosí­tásával kisebb mennyiségű és inkább a kőszénkátrány jellegéhez hasonló kát­rányt kapjanak a folyamatnál olymódon, hogy a gáztalanításnál eredetileg ala-15 csony hőmérsékleten képződő kátrány a gáztalanító térben közvetlenül keletkezése után túlhevítés útján bomlást szenvedjen, mikor magas hőmérsékletű kátrány mel­lett gázalakú alkatrészek keletkeznek. 20 Ezt a magas hőmérsékletű gáztalanítást eddig kétféle módon törekedtek elérni és pedig először a bituminózus tüzelőanya­goknak a gáztalanító térben való belső he­vítése útján úgy, hogy a generátorból a 25 tüzelőanyagba belépő vízgázt a generátor alsó részében végbemenő vízgázfolyamat­nak melegebb vezetése útján nagyon ma­gas hőmérsékleten tartják vagy pedig úgy, hogy igen nagy mennyiségű disszo-80 ciálatlan és erősen túlhevített vízgőzt ele­gyítünk hozzá vagy pedig úgy, hogy a vízgáz egy részét külön befúvott levegő­vel elégetik. Mindezek a műveletek azon­ban ellenkeznek a vízgáz észszerű előállítá-35 sával és az eljárás gazdaságosságát csök­kentik. A második módszer abban van, hogy utánozzák a kőszéngáz előállításánál uralkodó gáztalanítási viszonyokat azzal, hogy a gáztalanító tér külső falait magas hőmérsékletre hevítik. Ez a hevítés foga- 40 natosítható ugyan a vízgázelőállítás gaz­daságosságának sérelme nélkül, akképen, hogy a normális generátorfolyamatnál tá­vozó szénoxidtartalmú generátorgázt be­fúvott levegővel elégetik, de az eredmény 45 nem kielégítő. Ismeretes, hogy a kőszén­gázüzemben a nagy hőmérsékletű gáztala­nítás a samott és a szén, illetve a koksz kis vezetőképessége folytán 1000—1300° falhőmérséklet és 0.2—0.6 m vastagságú, 50 szénréteg esetében 4—24 órát igényel, míg generátorokban vastagabb szénrétegek 4 óránál rövidebb ideig maradnak a gázta­lanító térben. A magas hőmérsékletű gáz­talanítás, illetve kátránybontás ennél- 55 fogva tökéletlen és nem gazdaságos. Az eredeti eljárás további kiképzése fo­lyamán azt találtam, hogy a természet­szerűen aránylag alacsony hőmérsékleten vezetett folyamat közben kapott, alacsony 60 hőmérsékleten képződő kátrányt közvetle­nül felhasználhatjuk a gáz karburálására, úgy, hogy a vízgáz, gőz, desztillációs gáz és kátránygőzök elegyét keringtetjük a hőakkumulátoron át, amelyet a szénoxid- 65 tartalmú generátorgázzal fűtünk. Míg az eredeti eljárás szerint a kátrányt kátrány­le választóban és gyűjtőben választjük ki az elegyből, addig jelen további kiképzés értelmében a gőzöket az elegy egyéb al- 70 katrészeivel együtt a hőakkumulátorba vezetjük, ahol a kátránygőzök bomlást szenvednek, úgyhogy a gáz karburálódik. Ilyen módon a tulajdonképeni generátor­folyamat gazdasági és technikai szem- 75 pontból legkedvezőbb vezetésének sérelme nélkül az alacsony hőmérsékleten képző­dött kátránynak megbontása egyszerű és

Next

/
Thumbnails
Contents