87377. lajstromszámú szabadalom • Elállítható és kicsrélhető lánctartó szövetszövő gépekhez és enyvező gépekhez

" eljelent 1931. évi március lió H>-áu. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 87377. SZÁM. — XlV/b. OSZTÁLY. Elállítható és kicserélhető lánctartó, szövetszövőgépekhez és enyvezőgépekhez. Tandler Oszkár és Gusztáv Kriminitschau. A bejelentés napja 1922. évi január hó 13-ika. Németországi elsőbbsége 1921. évi január hó 12-ike. A szövőiparban ezideig a láncok elejének a lánchengervászonhoz való erősítésére két vasrúd használtatott, amelyeket összevarrással vagy zsinegekkel kötöttek 5 egymáshoz. Egyik vasrúdhoz a lánchengervászon, a másikhoz pedig a lánc volt erősítve. A láncoknak a lánchengervászonnal való ezen összekötése, amely a megerősített láncok felhengerelésének meg-10 kezdését tette lehetővé, különféle hátrányokkal járt. Ha pl. szövés közben az a zsineg, amely a két vasrudat összekötötte, elszakad vagy meglazult, a kelmében lazább, hibás részek keletkeztek úgy, hogy 15 az áru, mint kevésbbé értékes, csak jelentékenyen olcsóbban volt eladható. Különösen a zsineg kezdetének helyénél fordult elő gyakran a zsineg meglazulása vagy elszakadása. Ha ez már a lánchen-20 geren történt, 1—2 méter kelmeanyag rendesen használhatatlanná vált, miáltal nemcsak a gyáros, de a szövőmunkás is érzékenyen károsodott. Másik hátránya volt ennek az eljárás-25 nak az, hogy a vasrúdnak a lánchengervászonhoz varrása és a két vasrúdnak varrás útján történő összeerősítése folytán a lánchengervászon idővel annyira átlyukgattatott, hogy használhatatlan lett és B0 le kellett vágni. A vasrudaknak új, vászonba varrása és a láncvégeket tartó rúdhoz erősítése ismét sok időt és fáradságot vett igénybe. A gyakorlatban hátrányos volt továbbá Í5 az is, hogy különböző szélességű szövetekhez eddig a vasrudaknak is különböző hosszúságúaknak kellett lenniök. A megfelelő hosszúságú rúd kikeresése és odavarrása szintén költséges pazarlása volt (0 az időnek és a pénznek. A felsorolt hátrányokat és kellemetlenségeket a jelen találmány teljesen és tökéletesen kiküszöböli. Lényegében abban áll a találmány, hogy a két vasrudat, amelyek egyike a lánchengervászonhoz, má- 45 sika pedig a láncokhoz van erősítve, oldható fémtartók kötik egymáshoz, amelyeknek húzási szilárdsága és tartóssága igen nagy s ennek folytán a szövőszéknek évekig tartó zavartalan működést biztosi- 50 tanak. A húzóerőt a vászonról a láncokra tehát nem zsineg vagy más szálasanyag, hanem fémrészek viszik át. A vasrudak külső végeit szintén nem az eddig használatos zsinegek, hanem fémrészek kötik 55 össze, és pedig forgathatóan elrendezett tartók, melyeket rögzíthető állítógyűrűk biztosítanak helyzetükben. A vasrudak egymásba tolható darabokból állanak és ezek kihúzása vagy összetolása által a ru- 60 dak minden szélességre beállíthatók úgy, hogy a vasrudak cserélése többé szükségtelen. Mellékelt rajz a találmány egy példaképen i kiviteli alakját tünteti fel és pe- 65 dig 1. ábra felülnézet, 2. ábra hosszmetszet, 3—8. ábrák részletek. Minthogy a találmány csupán a Ián- 70 coknak a lánchengervászonhoz való erősítésére vonatkozik, a szövőszéknek csak ez a része van feltüntetve, míg a szövőszék többi részét ismertnek feltételezzük. Az (a) lánc egyrészről a (b) lánchenger- 75 hez, másrészt a (c) vasrúdhoz van ismert módon erősítve. Épp így a (d) lánchengervászon is egyrészt az (e) lánchengerhez, másrészt az (f) vasrúdhoz van erősítve és