87367. lajstromszámú szabadalom • Nemesgázvákuumbiztosíték

gén., melyeken az áramot vezető huzalok áthatolnak és melyek a kisütési edényt tökéletesen tömítik. A (2) és (3) toldatok laposra nyomása azonban nem feltétle-5 nül szükséges, hanem ezen forrasztásokat kerek alakban is meghagyhatjuk. ; Míg az ily módon kiképezett nemesgázbiztosítóknál a (3) toldat oldalán levő alsó elektróda célszerűen egyszerű (4) 10 huzalcsúcsban vagy pecekben végződik, mely az átmenetet képezi a később az (1) cső fenekét elfedő elektródafémhez és emellett esetleg gyujtócsúcs gyanánt hat, a jelen találmány tárgyát képező felső 15 elektródaelrendezés a következő: A (2) toldaton áthatoló, beolvasztott huzal fémhuzalokból vagy fémszalagokból képezett (5) kengyelt hord, mely egy üvegcső belső falához támaszkodik, melynek alsó végét 20 a (6) záródarab zárja el. Ezen záródarab fémfonatból, pl. vas- vagy sárgarézgazeből álló gömbsüveget, kosarat vagy effélét képez, melyhez az áramot az (5) kengyel vezeti és mely az elektródatartóval 25 és az (5) áramvezetékkel egyszerűen azáltal köttetik össze, hogy a kengyelalakú (5) vezeték két vége a (6) kosár nyílásain vagy hasítékain áthatol és azután vissza van hajlítva. Az összekötés ezen módja a 30 rajzon világosan látható. Ezáltal egyidejűleg a (7) betét is megtámasztatik. Ezen a jelen találmány tárgyát képező betét áll üvegből, kvarcból, porcellánból, magneziából, steatitből vagy bármely más alkal-35 inas kerámiai anyagból való, közös tengelyű, két csőből, mely csövek oly módon vannak egyesítve, hogy a külső, célszerűen rövidebb cső az (1) cső belső falán elcsúsztathatóan vezetést talál, míg a 40 V.első cső alul a tulaj donképeni (6) elektródát hordja. A két közös tengelyű cső, melyek együttesen a (7) részt képezik, ennek folytán tehát csakis a felső, a fényívképződés és fémelporlasztás körletén 45 kívül eső végén van összeolvasztás, összeragasztás, égetés stb. útján egymással gyűrűvarrat alakjában összekötve, mely varrat egyúttal a külső (7) csőnek az (1) cső belső falához való támaszkodása által 50 a (6) elektróda szilárd központos helyzetét biztosítja. Ilyen módon hosszú, a (6) elektródától a (4) elektródához vezető, csúszó kisütési út létesíttetik, mely szigetelési zavarokat biztonsággal zár ki azon 55 okból, mert a hosszú, keskeny, gyűrűalakú térbe, mely a (7) rész külső és belső csöve között adódik, a fényívképződésnél íémgőz vagy fémpor úgyszólván egyáltalában be sem hatolhat. Ezen berendezés egyúttal azon nagy gyártási előnyt 60 nyújtja, mely szerint a (7) részt az előkészített (5, 6) elektródával együtt a vákúumbiztosíték előállítása alkalmával a hengeres, alul nyitott (1) csőbe teljes egész gyanánt kényelmesen becsúsztat- 65 hatjuk és erre egyelőre a huzalnak a (2) toldatnál való becsiptetése által rögzíthetjük. A leírt foganatosítási alaknál egyidejűleg az elektródatartót képező két cső 70 közül a (8) elektródaanyag bizonyos készletének felvételére szolgáló tér gyanánt hasznosítható (2. ábra). A (8) elektródaanyag alakja célszerűen üveg vagy más anyag által körülzárt „töltény", mely az 75 aránylag könnyen olvadó elektródaanyag előírt minimális mennyiségét tartalmazza. Ezen (8) töltény alsó vékonyítása a fémből való (5) tartó és áramhozzávezetőkengyel két kis beugrására támasz- 80 kodik és ezen beugrások által a rajzon feltüntetett helyzetben megtartatik. A töltény az elektróda tartóba a (7) szigetelő résznek az (5) kengyel fölé való csúsztatása előtt helyeztetik és a (6) zárókosár- 85 nak ráhelyezése és az (5) kengyel alsó végeinek visszahajlítása után a többi részszel együtt egészben az (1) csőbe csúsztattatik és a (2) toldatnál beolvaszttatik. A (8) töltény fémkészletének elosztását 90 ezután célszerűen közömbös gázatmoszférában vagy vákuumban a fémnek olvadási pontja fölé való hevítése által eszközöljük, minek következtében a fém lecsepeg és részben a (6) kosár által (a ko- 95 sár fonatának hézagaiban) fogatik és tartatik meg, részben pedig az (1) cső fenekére jut, ahol a (4) áramhozzávezetéssel jut érintkezésbe, ahol ilyenformán elektródát képező fenéktestet alkot. Ezen berendezés 10 előnye egyúttal a jelentékenyen alacsonyabb gyujtófeszültség", különösen miután a fenéken helyetfoglaló elektródaanyag elporlasztás által az (1) cső belső falának alsó részén szétoszlott. Az ilyen ic módon előállított csövek előnye a gyártás nagymértékű egyszerűsége, a gyújtófeszültség alatt még a fényív hosszabb ideig tartó behatása esetén is mutatkozó nagy szigetelőképesség és a cső korláto- ll zott terének jó kihasználása. Az evakuálásra szolgál az alkalmas helyre illesztett csőcsonka, melyet később leolvasztunk. Ezen csőcsonkát & rajzon egyszerűség kedvéért elhagytuk. Célszerű, ámbár nem 11 feltétlenül szükséges, hogy a (7) szigetelő rész külső csöve rövidebb legyen, mint a belső cső, melynek alsó vége a (6) elek-