87339. lajstromszámú szabadalom • Védőlénc gépjármű kerekek csúszása ellen

Megjelent 1931. évi április lió 208-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI IUR<')SÁG SZABADALMI LEÍRÁS 87339. SZÁM. — XXa/3. OSZTÁLY. Védőlánc gépjárműkerekek csúszása ellen. Heinsius J. Albert Charleroi (É, A. E. Á.). A bejelentés napja 1917. évi március hó 31-ike. É. A. E. A.-beli elsőbbsége 1916. évi február hó 11-ike. Jelen találmány tárgya új és javított berendezés a gépjármű kerekek csúszásának megakadályozására. A találmány célja egy ilynemű hatásos 5 eszköznek az előállítása, mely olcsó, tartós könnyen fel- és leszerelhető. Ezt a célt azáltal éri el, hogy minden kerék el van látva bizonyos számú (6—8 drb) lánccal, melyek mindegyike a ke-10 réktalpon, a küllők között van megerősítve és a lánc két vége egymással össze van kötve. A találmány szerint egy új és javított kapcsoló berendezés szolgál a láncvégek összeerősítésére, úgyszintén a szabad [5 láncvég tartására, mely megakadályozza á lánc esetleges meglazulását. Mellékelt rajzon látható a találmány egy példaképeni kiviteli alakja és pedig: 1. ábra egy kerék oldalnézete, felszerelve to a találmány szerinti láncokkal. 2. ábra részleges keresztmetszet a keréken keresztül és egy darab ilyen láncot tüntet fel, 3. ábra részlet nagyobb léptékben, amely 15 egy kapcsoló gyűrűt tüntet fel a benne megerősített láncvéggel. A rajzon a kerékágy (A)-val, a küllők (B)-vel, a keróktalp (C)-vel, az abroncs pedig (D)-vel van jelölve; jelen esetben 0 kettős tömörgumi abroncs ábrázoltatott, mint amely teherkocsik hajtókerekeinél általánosan használatos. A védőberendezés bizonyos számú különálló (E) láncból áll, melyek egyik vé-5 gükön (F) kapcsoló gyűrűkkel vannak ellátva. Ez a kapcsoló gyűrű az (1) köralakú részből, mely elég nagy átmérőjű ahhoz, hogy a másik láncvég rajta könnyen áthúzható legyen és az összenyomott (2) részből áll, melyben a másik láncvég sze- 40 mei eltérnek abban az esetben, ha azokat laposan, élükkel illesztjük be. Azonban nem annyira tág, hogy átbocsássa azokat a szemeket is, melyek erre az összenyomott részre merőlegesen állanak. Látható tehát, hogy a láncvég az (1) gyűrűn szabadon áthúzható minden irányban, de mihelyt egy szemet lapjával a (2) összenyomott részbe szorítunk, a láncvég ezen helyzetében a következő szem 50 által, mely a beakasztott szem síkjára merőleges állású, szilárdan tartatik. Ugyanilyen módon van minden egyes (E) lánc a keréktalp köré, két, egymásután következő küllő között elhelyezve és a 55 lánc másik vége az (F) gyűrű nagyobb (1) nyílásán áthúzva, miáltal a láncok mindegyike tetszés szerint megfeszíthető a keréktalp körül. A lánc bármelyik szeme amely épen az (F) gyűrű (1) részében van 60 elfordítható olyan irányba, hogy lapjával legyen (a) (2) nyílásba helyezhető. A szabad láncvég következő szeme merőlegesen áll a nyílásba helyezett szemre, nekitámaszkodik a (2) nyílás oldalának 65 és megakadályozza a láncnak a gyűrűből való kihúzását. Mellékelt rajzon az (E) láncnak egy alkalmas kiviteli alakja látható, mely aránylag nagy, elcsavart szemekből áll. 70 Az ilyenfajta elcsavart szemű láncok kitűnően kapaszkodnak a különféle útburkolatokon. Az a láncvég azonban, mely az (F) kapcsológyűrűn vezetendő át, kisebb (a, b, c) stb. egyszerű szemekből áll, hogy 75 elkerülhető legyen a túlságosan nagyméretű kapcsológyűrű. A 2. ábrán az első, kis (a) szem merőlegesen áll a (2) nyílásra,