87337. lajstromszámú szabadalom • Zár tartályok számára

— 2 — elforgathassuk. A (6) perem a befelé nyúló szegmensalakú (7) nyelvekben végződik. Ezen nyelvek előnyösen hosszabbak, mint a (3) nyúlványok és egyúttal a peremet 5 merevítik is. Mint a rajzból látható, a (6) perem átmérője a (2) szájrész átmérőjénél jóval nagyobb, oly célból, hogy a perem a (3) kapcsolóelemeket vagy nyúlványokat befogadhassa és hogy a tartály szájrészé-10 nek külső felülete és a perem között gyűrűalakú tér létesüljön. A (7) nyelvek eléggé rugalmasak ahhoz, hogy azokat a (3) nyúlványokra rá lehessen húzni, de emellett eléggé merevek is, 15 úgy hogy a kupaknak a tartályra való helyezésénél peremének állandó deformációját megakadályozzák. Amikor a nyelveket a (3) nyúlványokra felhúzzuk, akkor a nyelvek a zár felső (5) felületének kerü-20 letére erős húzó hatást gyakorolnak. Ez a hatás igen lényeges, mert az elzárás légmentessége és egyenletessége fontos, sőt a tartályban rendszerint elraktározott anya, gok konzerválása szempontjából egyenesen 25 nélkülözhetetlen. Mint a rajzból látható, a zár felső (5) felülete és az alatta fekvő (8) tömitőlemez a tartály (2) szájnyílásán valamivel a (6) peremen belül fekszenek fel. Oly célból, 80 hogy a (7) nyelvek és a (3) nyúlványok kapcsolódásánál fellépő kerületi húzóerők hatása alatt a zárnak és a tömítőlemeznek a tartály szájnyílásán való felfekvését minél tökéletesebbé tegyük, a zár felső sík-8ü ját, mint már említettük, kissé bemélyítve vagy homorúan képezzük ki, úgy hogy az (5) felület a 2. ábrán látható módon kiegyenesedik és tökéletes érintkezés mellett szorosan a (2) szájnyílásra simul. 40 Amikor a zár vagy kupak kerületére a leírt módon húzó hatást gyakorolunk, akkor a tartály száj nyílása, mely (21

) kerületén célszerűen le van gömbölyítve, volta> képen gyűrűalakú gördülőfelületet képez, 45 melyen túl a zárnak vagy kupaknak felső (5) felülete a fentemlített játékteret képezi. A zár vagy kupak peremének nyelvei és a tartály nyúlványai között létrehozott ; kapcsolódásnál a zárnak homorú felülete 50 sugárirányú egyenesek mentén nyúlik meg, miközben ez a felület az említett gördülőfelületek körül meghajlik és kisimul. Minthogy a zárnak felső (5) felülete • rendszerint az 1. ábrán feltüntetett ho-55 morú alakot igyekszik felvenni, ez a törekvés a kerületi húzóhatással szemben ellenállást képez, aminek következtében a zárnak felső síkja az említett sugárirányú vonalak gördülőfelületeinek közelében a szájrész (21

) kerületével igen szoros érintkezésbe jut. A zár felső (5) felületének homorúsága a (8) tömitőlemez zsugorodása esetében a zárnak csekély mértékű felemelkedését is megengedi. Ez a felemelkedés a gyakorlatban nem nagy mértékű, de mindamellett fontos, hogy a zárnak felemelkedése egyáltalában lehetséséges legyen. Minthogy nem csak a tömitőlemez vastagsága változó, hanem a tartály szájnyílásának, a tartály nyúlványainak és magának a zárnak méreteiben is csekély mértékű változások mutatkozhatnak, a beállást lehetővé tevő említett tényezők igen lényegesek. Egyébként a zár és a tartály további beállítást is tesz lehetővé. Míg a (6) perem egyrészt merev falat alkot, másrészt csekély mértékben ki is nyúlhat. Mindkét tulajdonság a (7) nyelveknek rugalmasságát kiegészíti, amikor azokat a (3) nyúlványok alá húzzuk. A kissé bemélyített kupak felemelkedését már említettük. A (6) peremek oldalirányú kinyúlása és beállása lehetővé teszi, hogy a befelé hajlított (7) nyelvek a vízszintessel kis szöget zárjanak be és hogy azok, ha a (8) tömitőlemez a rendesnél vastagabb, a (3) nyúlványoknak magasabban fekvő helyével kapcsolódjanak. Ezek a beállási lehetőségek, egyenként vagy együttesen alkalmazva a zárnak tömeges előállításánál a tömítő zárást biztosítják. A (3) nyúlványokon célszerűen a kissé kinyúló alsó (31

) felfekvő felületek vannak kiképezve, melyek előnyösen szintén rövidebbek, mint a (7) nyelvek. A legjobb eredmények olyan (3) nyúlványokkal érhetők el, melyek (3L

) felületeiken a (7) nyelv kapcsolódó felületének nagyobb felfekvést nyújtanak, úgy hogy a beállító mozgásnál a nyelvek helyi kihajlása nem következik be. A (3) nyúlvány mellső végén a (32

) vezetőfelület van kiképezve, oly célból, hogy a (7) nyelvnek előrehaladó vége fokozatosan kapcsolódjék a (3) nyúlvánnyal, amikor feszítés közben a (31

) felfekvő felületre vezettetik. A (7) nyelveken továbbá a (9) ütközők vannak kiképezve; ezen ütközőket a (7) nyelvek hátsó végein alkalmazott dudorodások alkotják és az ütközők a kupaknak a tartályra való illesztésénél a kupak elfordulását határolják. A (9) dudorodások ezenkívül a (7) nyelveket merevítik és erősebb deformálódásukat meggátolják. A (3) nyúlványoknak (31

) felfekvő felületei az 1. és 8. ábrákon világosan látha-