87321. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy színtelenítő képességű szén előállítására
Megjelent 1931. évi április lió 121 -én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 87321. SZÁM. — IYh/1. OSZTÁLY. Eljárás nagy színtelenítő képességű színtelenítő szén előállítására. Carl Rademacher & Co. cég: Prága. A bejelentés napja 1924. évi március hó 15-ike. Csehszlovákiai elsőbbsége 1923. évi március hó 19-ike. Az utóbbi évek irodalmából növényi eredetű színtelenítő szén előállítására több eljárás vált ismeretessé. A különböző eljárásokkal előállított 5 színtelenítő szenek nem egyenlő értékűek, amennyiben szagok, ízek és festőanyagok iránti adszorpcióképességük jelentékenyen különbözik egymástól. Az egyes szénfajták egyazon festőanyaggal szemben igen elté-10 rően viselkeednek, így némely szén kék festőanyagokat, pl. metilénkéket vagy sárga festőanyagokat kitűnően adszorbeál, míg vörös festőanyagokkal szemben adszorpcióképességük jóval csekélyebb, mint L5 más szereké, melyek viszont az említett kék vagy sárga festőanyagokat rosszabbul adszorbeálják. Vörös borok, úgynevezett sillerborok színtelenítésére rövid idő előttig csak egy-50 féle állati szenet alkalmaztak, melyet csontszénnek sósavval való kivonatolása útján állítanak elő. Ez a szén, a borhoz megfelelő módon hozzáadva, csak a vörös festőanyagokat távolítja el, míg a sárga Í5 festőanyagokat változatlanul hagyja, úgy hogy a bor jellege nem változik. Az utóbbi időben előállított növényi szenek közül csak a 14918. számú osztrák szabadalom szerint előállított, a kereske}0 delemben „boreponit" név alatt ismert szén mutatkozott a csontszénből előállított szénnel megközelítőleg egyenértékűnek. Más, pl. a 275973. vagy a 290656. számú német szabadalmak értelmében előállított 85 szenek bor kezelésére nem bizonyultak alkalmasaknak, az előbbi azért, mert hatásossága egyáltalában túlságosan csekély, az utóbbi pedig azért, mert a vörös festőanyagokkal együtt a sárga festőanyago-10 kat, valamint az illatosító és ízesítő anyagokat is leköti, ami által a bor jellege meg nem engedhető módon megváltozik. Azt a meglepő megfigyelést tettük, hogy oly sókeverékeknek, melyek egyrészt klórcinket, másrészt az alkáliák, alkáli- *5 földfémek vagy a földfémek kloridjait tartalmazzák (így pl. klórkalciumot, klórkáliumot, klórstrontiumot, klórmagnéziumot, klórmangánt stb.) mindennemű szerves anyagra, pl. fahulladékokra, tőzegre, 50 barnaszénre, stb. való behatásánál oly szeneket kapunk, melyek kiválóan alkalmasak arra, hogy borokat csupán a vörös festőanyagok eltávolítása által színtelenítsünk. 55 Ez a hatás előrelátható nem volt, mert az említett sókeverékek egyes komponenseinek szén előállítására való felhasználásánál egyetlen egyszer sem kapunk olyan minőségű szenet, mint a sókeverékekkel, 60 úgy hogy az eljárás kétségtelenül ipari haladást jelent. Az ú,j eljárás lényeges mozzanata továbbá abban a fontos felismerésben áll, hogy a leírt új szén előállításánál a klór- 65 cink és egyéb sók keverékében bizonyos keverési arányokat kell betartani. Azt találtuk, hogy különösen a vörös festőanyagokkal szemben nagy adszorbcióképességű szenet csak akkor kapha- 70 tunk, ha a szerves anyagok elszenesítésére alkalmazásra kerülő só ke ver ék egyenlő térfogatrész erős klórcinklúgból és erős klórkalciumlúgból (körülbelül 40° Bé), illetve az említett egyéb sók equivalens 75 mennyiségeiből áll. Színtelenítő szénnek a leírt eljárással való előállításánál bárminemű szerves anyagot az említett sók lúgjainak keveré-
