87155. lajstromszámú szabadalom • Vándorkaptár

^ Megjelent 1931. évi április hó 15-én. KAPTAK KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 87155. SZÁM. — X/d. OSZTÁLY. Vándorkaptár. Gróf Széchényi Gyula Aszód. A bejelentés napja 1924. évi január hó 30-ika. Jelen találmány tárgya oly vándorkaptár, amely annak vándorlása alkalmával is biztosítja a kellő levegőcserét, a könnyen megsérülő részek védelmét, a vándorló 5 kaptáraiulak egymásközti és azok alkotó részeinek egymásközti rögzítését és az esővíz kellő levezetését. Emellett elérjük azt, hogy a kaptár a legkevesebb munkával és szerkezetének megbontása és a méhek ö megzavarása nélkül a lehető leggyorsabban vándorlási készenlétbe helyezhető. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának egy foganatosítani példája van feltüntetve és pedig az 5 1. ábra a kaptárt vándorlási készenlétben elölnézetben mutatja, míg a 2. ábra ugyanezt függélyes metszetben tünteti fel az 1. ábra II—II vonala szerint. A ) 3. ábra a 2. ábra alsó részének felülnézete. A 4. ábra a lépkeretek elhelyezését mutatja nagyobb léptékben vízszintes met-' szetben. Az j 5. ábra a kaptár 3 főrészének egymással való szilárd egyesítésére szolgáló kapcsoló szerkezetet mutatja két nézetben. A kaptár magában véve ismeretes módon három főrészből, az (1) költőtérből, a ) (2) méztérből és a (3) tetőből áll. A kettősfalú .költőtér a feltüntetett példa szerint tíz i(4) lépkeretet foglal magába, amelyeknek oldallécei a felső keretléc közelében kiszélesednek (4. ábra), mij által az egymáshoz szorított keretek dacára a méheknek szükséges léputcáról gondoskodva van. A vándorláskor ezeket a lépkereteket rögzítenünk kell, hogy a szállításnál a méhekre nagyon káros kilengésektől és egymáshoz ütődésétől megvédjük 4a a lépkereteket. Ezt a találmány értelmében a kívülről kezelhető (5, 5) állítócsavarokkal érjük el, melyeknek segítségével a lépkeretek rögzítését végezhetjük .anélkül, hogy mint eddig a méhekkel érintkezésbe 45-jönnénk. A költőtér szokott módon a (6) .anyaráccsal van lefedve. A (7) röpnyílás a kivehető és rögzíthető (8) ékbe van bevágva. Vándorláskor azt az éket kiveszszük és helyébe egy szellőztető rosta- 50> lemezt rögzítünk a (9) reteszek segítségével. Kívül a költőtér (15) pofákkal van ellátva, amelyek a kaptáraknak a szállítóeszközön való egymástóli oly távoltartását biztosítják, hogy a kaptárak között 55-rnaradó hézagok a kellő levegőcserét előidézik. Az e'gyszerű falú (2) méztér szintén tíz lépkeretet foglal magába és a költőtér falain elrendezett külső (10) párkányokban 60' fekszik, miáltal oldalirányú elmozdulások ellen biztosítva van. A méztér külső falának alsó részén elrendezett ereszszerűen kiképezett (11) léckeret az esővíz levezetésére szolgál. Felül a (12) vándorrostaszö- 65. vet fedi .a mézteret, amely a szellőztetést biztosítja. A (3) kaptártetőt az 1. és 2. ábra vándorlási készenlétben, az üzemi helyzethez képest felfordítva mutatja. A tető kettős, 70 nem vetemedő deszkalapból áll, amely a (13) aszfaltlemezzel van borítva és két <14) távtartó léccel van ellátva. A vándorláskor az 1. és 2. ábra szerint felfordított tető (14) távtartó lécei a méztér (15) pár- 75. 1;anyaiba fekszenek és így biztosítják a szellőzéshez szükséges nyílást a (12) rostaszövet és a tető között, mimellett egyúttal