87145. lajstromszámú szabadalom • Önműködő gép üvegtárgyak gyártására fúvás útján

_ 4 — gelybe leereszkednie, aszerint amint a cseppfolyós üveg felszíne a tégelyben süllyed. Evégből a (48) szögemelő karjainak egyike állandóan, azaz minden bemár -5 tás után hosszabbodik, amit a következőképen érünk el (1. a 11—14. ábrákat): A függőleges (47) esuklórúdnak összekötési helyén az (52) csavaron megfelelő vezetékek között járó (51) csavarház van elren-10 dezve. Áz (52) csavarra (53) kilincskerék van erősítve, amelyre egy különleges kilincsszerkezet ihat. Az (52) csavar tengelyén forgathatóan elrendezett (54) kar, amely a csavart tovaforgató (55) kilincset 15 hordja, (56) csuszkában van vezetve, amely viszont (57) csapja körül vízszintes síkban lenghet. Már most aszerint, hogy ez a csuszka a (48) szögemelő függőleges mozgási síkjához képest milyen szög alatt áll, 20 az (54) kar kisebb vagy nagyobb oldalirányú lengéseket végez és így az (55) kilincs kisebb vagy nagyobb mértékben hat az i(53) kerékre. Az (56) csuszka állításával tehát szabályozhatjuk a bem ár-25 tást, azaz a kívánt mértékre állíthatjuk be ós azon meg is tarthatjuk a gép járása folyamán. A bemártással felszedett üvegnek megfelelő felületien való hempergetése annak 30 a fúvócső körül való kellő elosztása céljából a következőképen történik: Amidőn a fúvócső a bemártás után vízszintes helyzetbe jutott, az azt tartó sugárirányú (16) kar az egyenletes forgású (14) kerékkel 35 van kapcsolatban. A külső (41) csuszkán vezetett (36) előkar tehát tovamozog ós a vízszintes helyzetben tartott fúvócső a forgástengelyhez képest sugárirányban fekszik. Ha tehát ilyen körülmények kö-40 zött a fúvóosőnek forgó mozgást adunk és a cső vége befutotta körívvel párvonalasan metgfelelő (59) felület van elrendezve, az üvegmasszának hempergetését és a kívánt elosztását érjük el. 45 A fúvócső forgó mozgását a (44) hajtószerkezetnek a (46') szíjon való súrlódása idézi elő. A szíjnak magának a hajtószerkezethez, ill. a sugárirányú karhoz képest ellentett értelmű haladó mozgása van. 50 Az (59) hempergetési felülettel párvonalasan attól függőleges irányban olyan távolságban, aminő vastagságot akarunk adni a fúvócső körül az üvegmasszának és kissé közelebb a gép közepéhez (60) csuszka 55 foglal helyet, amelyre támaszkodik a fúvócső. A függőleges távolság az (59) hempergetési felület és a (60) csuszka között a fúvócső előrehaladtával csökken, úgy hogy a felszedett massza a cső körül egyenletesen oszlik el és vastagsága kiséb- í bedik. A hempergetési felület a 15. ábrából kivehető módon a gép főtengelyéhez képest kúpfelületet alkot, amely kezdetben' igen enyhe, a hempergetés vége felé azonban növekvő hajlású. A lejtős felület az 6 üvegmasszát a cső vége felé tereli, anélkül hogy annak egyenletes elosztódását zavarná. A fúvócsőnek rázogatását a felszedett anyag megnyúlásának előidézése végett a 7 következőképpen érjük el. A hempergetés befejeztével a fúvócső, miközben a sugárirányú kar még mindig az egyenletes forgású (14) kerékhez kapcsolva forgó mozgását folytatja, vízszintes helyzetéből hir- 7 telen függőleges helyzetbe megy át. A külső (41) csuszkán vezetett (36) előkar ugyanis követi a csuszka profilját és ez a profil idézi elő alakjánál fogva a fúvócső sülyedését. Az előkar mozgását folytatva 81 a csuszkának olyan részéhez érkezik, ahol a profil szinusa görbe alakjában van kiképezve, minek folytán az előkar (40) csapja körül függőleges síkban rezgést végez. Ennek következtében az előkar vé- 8Í gére derékszögben szerelt fúvócső, amelynek végére tapad az üvegmassza, két szög, pl. a 17. ábrán jelzett (a) és (b) szögek között rezegni fog, amiből a kívánt célnak megfelelő zötyögtetés származik. 9( A formázásra való mechanizmus a következő : , A sugárirányú karnak egyenletes forgással a (II) helyzetből a (III) helyzetbe való áthaladása közben, akár a rázogatás 9£ folyamán, a (30) emelőnek (39) gombja a (38) lemezbe ütközik (2. ábra), amely úgy van görbítve, hogy a (30) emelőt a (33) ellensúllyal együtt a közép felé fordítja át. A (29) emelő, amely retesz módjára a (13) 10 vagy (14) kerekek valamely foghézagában foglal helyet, mint már fentebb láttuk, esetleg még nem tud helyet változtatni, de a (33) ellensúly nyomása alatt abban a pillanatban, amikor két foghézag kerül 10, egymással szembe, egyik kerékből a másikba megy át. Ennek folytán a sugárirányú kar, megszabadulva a folytonos forgású (14) keréktől, a szakaszos mozgású (13) kerékkel kapcsolódik és ekként lil az egész veszteglési idő alatt a (III) helyzetben marad. Ezalatt történik a formázás. Maga a (64) forma nagyjából ugyanolyan lehet, mint azok a közönséges for- llf mák, amelyeket az üvegfúvók a lábukkal működtetnek. Nyugalmi állapotában a forma egy vízzel töltött vederben foglal