87066. lajstromszámú szabadalom • A Wetherill-eljárás foganatosítási módja fémoxidok és elgázisítható fémek más vegyületeinek előállítására

Megjelent 1931. évi május hó 269-én. MAGTAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 87066. SZÁM. — XH/d. OSZTÁLY. A Wetherill-eljár ás foganatosítási módja fémoxidok és elgázosítható fémek más vegyületeinek előállítására. New-Jersey Zinc Co. New-York. A bejelentés napja 1920. évi mároius hó 16-ika. É, A. E. Á.-beli elsőbbsége 1919. évi julius hó 12-ike. Jelen találmány fémoxidok és más, a f Wetherill eljárással elgázosított vegyületek előállítására vonatkozik. Fémoxidokat, mint pl. cinkoxidot és 5 ólomcinkoxidot, valamint más, a Wetherill 'eljárással elgázosított fémvegyületeket, mint pl. bázikus ólomszulfátot vagy ólomszublimátot eddig kisebb vagy nagyobb mennyiségekben a Wetherill-folyamat út-10 ján állították elő. A Wetherill-folyamatnál elgázosított fémek alatt azokat értjük, melyek a Wetherill-kemencébeii elérhető hőmérsékleteken elgazosodnak. Rövidség kedvéért az alábbiakban ezeket elgázosít-15 ható fémeknek fogjuk nevezni. Ezen fémek egy részénél a kívánt végvegyület vagy vegyületek oly hatások sorozatának eredményei, melyek az adag fémtartalmú anyagát redukálják, a redukált fémet el-20 gázosítják, vagy más módon lekötik, míg a másik részénél a fémvegyület rákövetkező oxidáció vagy más vegyi egyesülés kíséretében, közvetlenül elgazosodik. A Wetherill-folyamat kifejezéssel, amely 25 az alábbiakban gyakran előfordul, azon fémoxidok vagy más fómvegyületek előállítására szolgáló kemencefolyamatokat értjük, melyeknél a fémtartalmú anyag és redukáló szer keverékéből álló adagot tü-30 zelőanyagrétegre vagy ágyra rakjuk, aztán az égést elősegítő fujtató nyomó- vagy szívóáram hatásának alávetve olyan hőmérsékletre hozzuk, melyen a fémtartalmú anyagok .redukálódnak és a redukáló fé-35 mek elgázosodnak anélkül, hogy az adag a íuvóáramot gátló állapotba jutna. Az egész adagot tűzhely vagy rostély tartja, anélkül, hogy azon számbavehető mennyiség áthullana; míg a maradék salak vagy •teljesen ki izzított hamu alakjában eltávo- 40-líttatik. A kemenceíolyamatok teljesen függetlenek az elszálló kemencegázok utólagos kezelésétől és a fémvegyület, illetve vegyületek összegyűjtési módjától. A cinkoxid és ólomtartalmú cinkoxid 45 ipari előállítására használatos Wetherillfolyamat eddigi gyakorlatából mint tipikus példát a következőt említjük. Az eljárást oly kemencében foganatosítják, melynek széles tűzhelye vagy rostélya 50 alacsony fedőboltozattal, valamint a nyomó- vagy szívólóg'áramnak az adaghoz való átbocsátására megfelelő nyílásokkal vagy áteresztőkkel van ellátva. Általában szokásos, hogy a kemencetűzhelyen vagy 55 rostélyon egy réteg „Buckwhaet" antracit szenet terítenek ki, mely a kemencében visszamaradt meleg következtében rendszerint magától meggyullad és melyet fuvónyornású vagy szívóárammal jól ki- 60 fejlett égésbe hozunk. Ezen „szénágy" rétegre rakjuk aztán a szokásos keveréket, melyet „munkaadagnak" neveznek, mely a Wetherill-folyamatra jellemző és mely finoman elosztott redukáló szénnek finoman 65 elosztott cinktartalmú (vagy cink és ólomtartalmú) anyaggal való keverékéből áll, mint cinkszilikátok, pörkölt cinkfényle, cink és ólomnak pörkölt ú. n. „kevert szulfidjai" cinkretorta-maradékok, vagy más 70 redukálható cinket vagy redukálható cinket és ólmot tartalmazó anyag, ami éppen rendelkezésire áll. A fuvóáram üzemben marad ós ha az ismert zöldesszínezetű „cinkgyertyáknak" nevezett lángok kez- 75-denek az adag felső felületén megjelenni, ami annak a jele, hogy a cink redukciója és elgázosodása, valamint füstgázokká