87065. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kemence fémoxidok és elgázosítható fémek más vegyületeinek előállítására

— 2 — ható cinket vagy redukálható cinket és ólmot tartalmazó anyag, ami épen rendelkezésre áll. A fúvóáram üzemben marad és mihelyt az ismert zöldesszinezetű, 5 „cinkgyertyáknak" nevezett lángok kezdedenek megjelenni, ez annak a jele, hogy a cink redukciója és elgázosodása, valamint füstté való oxidációja folyamatban van, mire a cinkoxidfüstgázokat és más elgá-10 zosodott fémvegyületeket tartalmazó égésitermékeket leszívjuk, a szokásos hűtőmeneteken átvezetjük, aztán a rekesztérbe juttatjuk, ahol azok lehűlt állapotban a rekeszeken átszűrődnek és aztán a sza-15 badba távoznak, mimellett a füstgázok a rekeszekben összegyűlve visszamaradnak, ahonnan azok alkalmas időközökben lebocsáthatók. A kemence üzemét addig folytatják, míg azok a füstnek elfogadható 20 mennyiségben való képződése tart, mire a megmaradt és legnagyobb részében összesűlt adagot hosszúnyelű kaparószerszámokkal feltörik és szétszedik, végül a kemenceajtón át verembe vagy máseffélébe 25 ürítik. A szén vagy az adag széntartalmú anyaga kettős célt is szolgál: egyrészt redukáló szer gyanánt az adag fémtartalmú anyagához, másrészt a kívánt és ezen folyamatra jellemző redukáló hőmérséklet 30 elérésére. Ezen kemenceüzem szokásos foganatosításánál néhány oly hiba mutatkozott, melyek annak teljesítőképességét lényegesen leszállították. Első sorban áll ezek között 35 az elkerülhetetlen hajlandóság az úgynevezett „fúvólyukak" vagy kráterek képződésére az adag különböző öveiben. Az adagnak a feltörése vagy íelkaparása ezen fúvólyukak feltörése céljából fáradságos 40 munkával jár és ezen fúvólyukak képződése tüzelőanyagveszteséget és az értékek kitermelése tekintetében csökkentett teljesítőképességet von maga után. Az eddig szokásos kemencekezelés to-45 vábbi hátránya az, hogy a fúvóáramnak nagy hajlandósága van rá, hogy az adag feletti szabad térbe több vagy kevesebb port fújjon, amely hajlandóságot még a felület feltörése jelentékenyen növeli. Ez 50 a por a füstöt szennyezi ós szinét, valamint értékét károsan befolyásolja. E kemencekezelés addigi módszerének ezen és más hátrányain jelentékeny mértékben segítenek a 86307. számú szabadalomban 55 védett javítások. Ezen javítások abban vannak, hogy a kemencetűzhelyen vagy a szénágyat, vagy az adagot, vagy mindkettőt brikettalakban dolgozzuk fel. Az ezen javítások révén elért és az eddigiekkel szemben meg- 60 nyilvánuló előnyök az említett bejelentésekben részletesen ismertetve vannak. A gyakorlathoz a Wetherill-íolyamathoz való kemencét oly blokk alakjában építették, mely több tűzhely-egységet tartalmaz. 65 Általában szokásos a, kemencét vagy blokkot négy-hat tűzhelyegységgel építeni, melyek közül mindegyiknek a szélessége 1.25 m, hossza pedig mintegy 3 m. Ezen tűzhelyegységek mind egymásmellett lehetnek, 70 vagy fele egymásmellett és a két csoport hátsó oldalukkal egymásnak fordulva. Ezen elrendezés célja az, hogy az adag kezelésében bizonyos sorrendet tarthassunk be, hogy ez tartalmának megfelelő módon 75 folytonosan megmunkáltassék. Az egész telep (blokk) üzeme ily módon többé-kevésbbé folytonosan megy végbe, míg az egyes tűzhely-egységek üzeme magában véve időszakosnak tekinthető. 80 A 86307. sz. szabadalomban oly fémszublimát termékeknek a Wetherillíolyamat útján való termelésére szolgáló eljárás és a hozzá való berendezés van védve, melynél a meggyuj- 85 tott adagot megfelelő elégési rétegen folytonos üzemben vezetjük át. A Wetherill folyamatnál szokásos, finoman elosztott anyagból való és mozgó, áttört rostélyon nyugvó adag tovamozgásánál előálló 90 nehézségek egyik leglényegesebbje az adag két oldalán a megfelelő tömítés biztosítása. Az elégési öv oldalfalai és a mozgó adag közti relatív mozgás a kettő között bizonyos hézagot kíván, amelyen a fúvóáram igen 95 könnyen áttörhet, anélkül, hogy az adagon áthaladna ós gyakorlatilag véve lehetetlen a mozgó adag és a nyugvó kemencefalak közt tényleg hatásos tömítést alkalmazni. Az említett szabadalom ezen hát- 100 rányt olymódon kerülte el, hogy az adag az elégési övben való tovamozgásakor olymódon kiképezett rostélyharántmetszeten nyugodott, mely a mozgó adagnak valamely helytálló elemmel való 105 érintkezését megakadályozta, amikor is ily módon a mozgó és helytálló részek között a tömítést maguk a rostélyharántmetszetek alkották. Megállapítottuk már most, hogy szem- 110 beszökő előnyök érhetők el, ha Wetherilll'olyamatot a meggyújtott munkaadagnak az égési övön való keresztülvezetésével folytonos üzemben foganatosítjuk, amikor is a mozgó kemencetűzhelyre vagy a tü- 115 zelöanyagot, vagy a munkaadagot, vagy