87048. lajstromszámú szabadalom • Önműködő tűzoltő és tűzjelző berendezés

— 2 — tása szerint (1. pld. Dr. Ottó Lange „Chemisehe-Technische Vorschriften", 1920. kiadás, 449. oldal 7. bekezdés) tényleg egyáltalán nem robban, amihez lényegesen 5 hozzájárul a találmány szerinti celluloidvezetéknek aránylag igen csekély anyagmennyisége és az a tény, hogy a celluloid pl. eldobott cigarettavéggel, vagyis izzó testekkel érintkezve csak lassan ég és így 10 az említett csekély anyagmennyiségű vezeték ebből a szempontból sem lehet veszélyes, másrészt pedig a vezeték az alább ismertetendő módon, szándékolt hatásának csökkenése nélkül, védetten is el-15 helyezhető; végül a celluloid gyulékonysága kivánt esetben oly üzemek részére, melyek különösen tűzveszélyesek, ismeretes hozagokkal bármely kívánt mértékben csökkenthető és emellett még mindig 20 hatásosan alkalmazható. De mindezektől el is tekintve, a eelluloidvezeték gyulékonysága a találmány értelmében való alkalmazás mellett minden körülmények között csak védelmet nyújt, mert a cellu-25 loidvezeték akár tényleges tűz esetén, akár csupán magának a celluloid vezetéknek véletlen meggyulladása esetén, amúgy is azonnal biztosan előidézi a vízszórófej működését, melynek netáni véletlen, fö-S0 lösleges bekövetkezése természetesen nem veszélyes. Megjegyzendő továbbá, hogy az a körülmény, miszerint a celluloid, mint említettük, csak 140° C-on bomlik és csak 35 90° C-nál puhul meg, míg az eddigi sprinklereknél alkalmazott forrasz megolvadása már kb. 70° C-on következik be, a találmány tárgyára egyáltalán nem jelent hátrányos különbséget, mert ennek ha-40 tása, tekintettel arra, hogy a celluloidvezetékek a védendő tárgyakat, illetve a tűz keletkezési pontjait térbelileg megközelíti, összehasonlíthatatlanul csekélyebb, mint az eddigi ily berendezések 45 azon lényeges hátránya, melyet az említett forrasz térbeli távolsága, illetve az annak megolvadásáig bekövetkező időbeli távolság okoz. A találmány tárgyának egyik fogana-50 tosítási alakja szerint az eddigi szórófejszerkezetet változatlanul megtarthatjuk és az említett forraszhoz köthetjük a lefelé vezető celluloidvezetéket, mely ekkor, a hatás szempontjából, mintegy közel 55 viszi a forraszt a tűz keletkezési pontjaihoz és a forrasz megolvadásához szükséges hőt az eddigiekkel ellentétben azonnal szolgáltatja, míg egy másik foganatosítási alak szerint a vízszórófej elzáró szelepét alátámasztó tartót forrasz helyett cellu- 60 lóidból készítjük, vagy pedig egészen elhagyjuk és magát a szelepet is (szilárdan befogott, a celluloidvezetékkel egyesített celluloidtestből alkotjuk. Végül a találmány szerint a fent jellem- 65 zett berendezést mindjárt a tűznek önműködő villamos jelzésére is felhasználhatjuk. Eddigelé erre a célra a sprinklerekbez vezető vízcsövekben külön szelepeket alkalmaztak, melyek a vízszórófej műkő- 70 désbe jutása után a tovaáramló víz hatása alatt elmozogván, a vészjel leadására szánt helyen alkalmazott csengő áramkörét zárták. Ugyanezt a célt a találmány szerint jóval egyszerűbben, nevezetesen 75 minden külön szelep alkalmazása nélkül, oly módon érjük el, hogy magának az amúgy is alkalmazott celluloidvezetóknek egy pontját a csengőáramkör két rugalmas kontaktusa közé iktatjuk és ezzel 80 a kontaktusrugókat egymástól szétválasztjuk (vagy, ha csupán az egyik kontaktus rugalmas, ezt a celluloidvezeték révén az ellenkontaktusról leemelve tartjuk), ügy hogy a csengőáramkör rend- 85 szerint meg van szakítva, tűz keletkezésekor azonban a celluloidvezeték égésekor a kontaktusok egymásra csapódnak és a csengő megszólal. A mellékelt rajzon a találmány tárgyá- 90 nak példaképem foganatosítási alakja van vázlatosan, részben oldalnézetben és részben függélyes metszetben feltüntetve. (1) a mennyezetre helyenként felfüggesztett ismeretes vízcsövek egyike, (2) 95 ugyancsak közönként beiktatott T-csődarab, melynek alsó végébe a sprinkler vagy vízszórófej (3) szelepháza van becsavarva, melynek belsejében a (4) betétgyűrű és a (3) háznak alsó részébe csa- 100 vart (5) gyűrű közé ismert módon a rugalmas fémlemezből készült (6) szelepfészek van befogva, melly a víznyomás hatása alatt, középnyílásának széleivel erősen leszorul az alább ismertetendő szelep- t05 hez és így egyrészt biztos vízelzárást nyújt, másrészt azonban, veszély esetén, ugyanazon nyomás révén, már a szelep részleges égésének bekövetkeztekor hatásosan gyorsítja a szelep leválását. 110 Az említett (5) gyűrű, továbbá az ugyancsak csavarmenetes (7) gyűrű közé a jelen esetben celluloidból készült (8) szeleptányér van befogva, melynek közepén a (9) bütyök vagy félgömb nyúl fel; az 115 utóbbi alkotja a tulajdonképpeni elzáró-