87048. lajstromszámú szabadalom • Önműködő tűzoltő és tűzjelző berendezés
Megjelent 1931. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 87048. SZÁM. — XVIII/b. OSZTÁLY. Önműködő tűzoltó- és tűzjelzőberendezés. Gál Gyula Szeged. A bejelentés napja 1923. évi szeptember hó 5-ike. Ismeretesekké váltak már — különösen „sprinkler" név alatt — oly önműködő tűzoltóberendezések, amelyek a tűz ellen védendő helyiségek (különösen gyárak, 5 malmok, áruházak, raktárak stb.) menynyezetén, egymástól néhány méter távolságban elrendezett, a városi vízvezetékből, magasan fekvő tartályból vagy szivattyú segélyével táplált vízcsövekből és 10 ezeknek egyes, az illető helyiségnek a tűz szempontjából különösen tekintetbe jövő helyei fölötti pontjain elágazó csőtoldatokon alkalmazott oly vízszóró fejekből állottak, amelyeknek a vizet rendszerint el-15 zárva tartó szelepszerkezete aránylag alacsony hőfokon megolvadó forraszból álló tartó segélyével volt alátámasztva, úgy hogy a helyiség bármely pontján keletkező tűz esetén a mennyezet felé felszálló 20 hő a forrasztott tartót megolvasztván, a sprinkler szelepe kinyílt és ezzel a víz zuhanyeső módjára a tűz helye felé hullott. E berendezéseknek, noha az említett 25 forraszok már kb. 70° C-nál is megolvadhattak, az volt a fő hátrányuk, hogy az imént említett körülmény dacára meglehetősen hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az esetleg egészen a padló 30 körzetében keletkezett tűz hatása a menynyezet szomszédságában lévő szórófejek forrasztott tartóin tényleg érvényesüljön, miért is az eddigi ily berendezések, különösen gyúlékonyabb drága árukat vagy 85 tárgyakat tartalmazó helyiségekben tulajdonképpeni céljuknak meg i"'m felelhettek, vagyis nagy tűzkár keletkezését nem voltak képesek elhárítani. mo v t az említett forrasz megolvadásának beköv°t-40 keztéig a tüz már jelentékenyen tovább terjedt, esetleg a szomszédos helyiségekre is, mely esetekben a tűzoltóság már csak a tűz lokalizálására szorítkozhatott. A találmány célja már most a szóbanforgó rendszerű berendezéseknek oly töké- 45 letesítése, hogy a szórófejek már akkor lépjenek automatikusan működésbe, amikor a tüz még igen kis terjedelmű, vagyis a lángok még alig hogy lobognak, amikor is tehát jelentékenyebb tűzkártól még 50 egyáltalán nem kell tartanunk. Ezt a célt a találmány szerint nemcsak igen hatásosan, hanem aránylag egyszerű eszközökkel akként érjük el, hogy a szórófejektől könnyen gyulladó ós a gyulladási hőt gyor- 55 san tovavezető, celluloidból vagy celluloidszerű anyagokból készült szalag- vagy hasonló alakú (huzalszerű stb.) vezetékeket vezetünk le az esetleges tűznek alávetett tárgyak körzetéig, vagyis ama 60 hatóeszköz helyét, mely a szórófej automatikus működését kiváltj cl , cl tűz keletkezési helyeihez közel visszük. Evégből a vonóelemalakú celluloidvezetékek, amenynyiben azt a helyi viszonyok és az üzem 65 természete lehetővé teszik, a szórófejektől az illető tárgyak körzetéig lecsünghetnek vagy pedig azokat, közönként megtámasztva, a helyiséget határoló felületek (oldalfalak stb.), továbbá belső pillérek, 70 oszlopok és hasonló részek mentén vezethetjük lefelé. Megjegyzendő, hogy az az ellentét, mely szerint itt végeredményben tűzoltási célra gyúlékony anyag szolgál, csak látszóla- 75 gos és semmiféle veszélyt nem rejt magában, mert egyrészt (az általános tévhittől eltérően) a celluloid, noha élénken ég és 140°-tól kezdve hirtelen bomlást szenved, a szakirodalom hangsúlyozott megállapí- 80
