86999. lajstromszámú szabadalom • Fürdő kályha

Megjelent 1931. évi május hó 1-én. MAflYAE KifiÁLYl SZABADALMI BIRÓSÁ6 SZABADALMI LEÍRÁS 8699.9. SZÁM. — XXI/a. OSZTÁLY. Fürdőkályha. Vágó Mór bádogosmester Budapest. A bejelentés napja 1923. évi február hó 9-ike. Azon fürdőkályháknak, melyek közvet. lenül a vízvezetékhez vannak csatolva, számos hibájuk van, igy a többi közt sokszor deformálódnak és tömítetlenné vál-5 nak, mert könnyen megesik, hogy nincsenek vizzel teljesen megtöltve, sőt néha üresek is. Ily fürdőkályhából továbbá meleg vizet csakis a fürdőkádhoz szolgáló csaptelep melegcsapjának nyitása által 10 kaphatunk, azaz, csakis a fürdőkád részére. Ezzel szemben mindazon vízmelegítő kályháknál, melyek a tápvizet nem közvetlenül a vízvezetékből, hanem külön tápvíztartányból nyerik, az említett hibák 15 nincsenek meg, mert egyrészt a kályhának kazánja állandóan vízzel van tele, másrészt pedig a kályhából kivezető melegvíz vezeték tetszés szerinti számú helyre elágaztatható és ezen vezetéknek bármely 20 helyén meleg víz leereszthető. Végül utóbbi kályhákhoz sokkal egyszerűbb csaptelepszerkezetekre van szükség, mint a vízvezetékhez közvetlenül kapcsolt fürdőkályháknál. 25 A külön tápvíztartánnyal dolgozó eddigi vízmelegítő kályháknak viszont az volt a hibájuk, hogy azok nem képeztek egy szerves egészet, hanem a vízmelegítő kályha és a tápviztartány egymástól elkü-30 lönitve voltak alkalmazva, miért is a vízmelegítő kályhát aránylag hosszú csövekkel kellett a tápvíztartánnyal összekötni, a csöveket falba fektetni vagy más alkalmas módon leerősíteni. Magának a táp-35 víztartónak szereléséhez is külön alátámasztó tartókat vagy hasonlókat kellett használni, miáltal az ily berendezések lényegesen megdrágultak, a legtöbb esetben pedig az ily berendezések helyszűke miatt é0 nem is voltak alkalmazhatók. Jelen találmány tárgyát oly fürdőkályha képezi, mely külön tápvíztartánynyal van ellátva, azonban olyképpen, hogy az eddigi ily hasonló berendezéseknek hibái mind el vannak kerülve. 45 A találmány szerint ugyanis a tápviztartány a vízmelegítő kályhának tetején és az ezen tartányt a vízmelegítő kályhával összekötő csövek is magán a kályhán vannak alkalmazva, úgy hogy a kályha, a 50 tápviztartány és az összekötő csövek szerves egészet képeznek, mely bármely fürdőszobában egyszerűen a vízvezetékhez való hozzácsatolással felállítható. A csatolt rajz jelen kályhának példa- 55 kénti kiviteli alakját tünteti fel elölnézetben és részben metszetben. A vízmelegítő kályha úgy, mint az eddigiek is a tűzhelynek kiképezett (1) alzatból és az erre ráhelyezett (2) kazánból áll, 60 mely utóbbin a tűzhelyről elágazó (3) füstcső megy végig. A füstcső azonban nem mind eddig a kályha tetején, hanem a kazánnak palástján van hátul vagy oldalt (4)-nél kivezetve. 65 Jelen találmány szerint a kályha tetején az (5) tápviztartány van megerősítve, melynek fenekéről a (7) cső nyúlik a kazánba. A (7) cső közel a kazán fenekéhez végződik. A (8) vízvezetékkel összekötött 70 (9) hidegvíztápcső a (2) kazánra van erősítve és felső (10) végével az (5) tartánynak felső részébe torkollik, alsó részével pedig a (11) kifolyóhoz csatlakozik. Ugyancsak a kifolyóhoz csatlakozik a (12) 75 melegvízcső, mely felső (13) végével a (2) kazánnak felső részébe torkollik. A (12) csőnek felső része célszerűen az (5) tartánynak alsó részébe van bevezetve és ennek fenekén át nyílik a (2) kazánba. A 80