86968. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés ammóniák gyártására

Megjelent 1931. évi május hó 1-én. MAGTAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 86968. SZÁM. — IVh/1. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés ammóniák gyártására. Rollason Arthur mérnök Long-Katon. A bejelentés napja 1921. évi január hó 9-ike. Angolországi elsőbbsége 1919. évi junius hó 17-ike. A találmámy kereskedelmi ammóniák gyártását célzó eljárásra és berendezésre vonatkozik, melyben a következő műveletek foganatosíttatnak: 5 a) levegő oxigén tartalmának megkötése, b) a nitrogénmolekuláknak ezt követő bontása szabad atomokra, c) vízgőznek bontása oxigénre és hydrogén re, 10 d) a szabad nitrogénatomoknak a status nascendi hydrogénnel való egyesítése ammóniákká. A találmányt a csatolt rajz kapcsán ismertetjük, melyben 15 1. ábra a berendezés függélyes metszetét, 2. ábra pedig felülnézetét tünteti fel. A találmány értelmében 16 mm átmérőjűnél kisebb kokszhulladékot, antracitot, 20 vagy kemény szenet 3 mm lyukméretű szitán a finom portól megszabadítunk s azután az (A) gázfejlesztőbe töltünk, mely egy külső (B) köpenyből s egy ehhez csatlakozó i(C) túlhevítőből áll s belső (D) ha-25 ranggal van ellátva, melynek révén a tüzelőanyag (E) szintjét állandósítani lehet. Gőzzel telített és előhevített levegőt a (C) túlhevítőn keresztül a külnyomásnál nagyobb nyomással szorítunk a (B) kö-80 penybe, úgy hogy a levegő az (Al) rostélyrudakon át nyomul be a tüzelőanyag oszlopba. A levegőhöz annyi gőz van keverve, hogy a tüzelőanyag hőmérséke az (A) gázfejlesztőben 950° alatt maradjon s így 35 biztosítékot nyújtson arra, hogy a távozó gázok egyenletes összetételűek lesznek és oxigént nem tartalmaznak. Az <(A) gázfejlesztőből távozó gázok vagy egy magában véve ismert hűtőkészülék, vagy az (F2) csövön hozzávezetett gőz 40 révén közelítőleg 500°-ra hűttetnek le. Ezen hőmérsékkel lépnek a gázok a külnyomást kissé meghaladó nyomással egy választó készülékbe, melyen lassú áramban haladnak át. Ezen választó egy eél- 45-szerűen tűzálló béléssel ellátott, öntöttvasból vagy lágy acélból készült (F) külső csőből és egy (FI) belső csőből áll, melyek úgy vannak egymásban elrendezve, hogy a forró gázok a belső cső és a külső cső 50 tűzálló bélése között szabadon haladhassanak át. A csövek alakja különböző lehet, ajánlatos azonban az olyan kiképzés, melynél a belső »(F1) cső, melyen át a gázok az (A) gázfejlesztőből a (G) konverterbe 55-jutnak, lehetőleg nagy ,fűtőfelülettel bírjon. Az (F) és (FI) csövek közt keringő gázok oly magas hőmérséken tartatnak, hogy a belső (FI) csövön át áramló gázok közelítőleg 550—560°-ra hevíttessenek fel, 60 amely ihőjnérséken a nitrogénmolekulák szabad atomokra esnek szét. A választó vagy bontó készülék (FI) csövéből kilépő gázok a (G) konverterbe jutnak, mely egy belső acél- vagy öntött- 65 vas csőből és egy külső, tűzálló (Gl) esőből áll, melyek oly elrendezésűek, hogy közöttük is keringhet gáz. Ezen csövek célszerűen úgy képeztetnek ki, hogy a belső i(G) cső lehetőleg nagy fűtőfelülettel 70 bírjon. Ezen belső (G) cső kb. 5% aprított mészkővel kevert aprított (H) koksszal vagy kokszhulladékkal van megtöltve s közelítőleg 700—800° hőmérséken tartatik. A gázokba lévő vízgőz az izzó koksszal 75 érintkezve elbomlik, mikoris a mészkő jelenléte folytán az oxigén könnyen egyesül a szénnel, míg a nitrogénatomok az