86873. lajstromszámú szabadalom • Kenőcspágy vasúti-közúti kocsik és egyéb járművek tengelycsapágyaihoz

— 2 — melyeknek szétválasztott (e) élei arra szolgálnak, hogy az olajat (kenőanyagot) az (f) fal mentén a (8) csapágycsészére vezessék vissza. Ha ellenben a forgássebesség 5 csekély, akkor az olaj az (a) kar belső oldalán a (c) könyökhöz jut, ahol cseppet alkot, mely a (8) csapágycsésze torkába esik. Ugy az egyik, mint a másik esetben a 10 kenőanyag alkalmas módon az (1) tengelycsapra vezettetik vissza. A tapasztalat azt mutatta, hogv igen gyorsan haladó vonatoknál az (1) tengelycsap által forgásba tartott (a) kar olv 15 gyorsan forog, hogy a (4) olaj tartóban lévő olaj emulsiójától kell tartanunk. Hogy ennek elejét vegyük, az emulsio veszélyét célszerűen azáltal csökkentjük, hogy az (a) karnak az olajba merülő, vagyis ütköző 20 részét (g) lerézsclésscl látjuk el. Egy másik megoldás az, hogy az olaj tartóban egy vagy több (h) válaszfalat rendezünk el (8. ábra). Ezen (h) válaszfalak alsó részükön (j) áttörésekkel vannak ellátva, oly 25 célból, hogy az olaj tartóban lévő olaj felszíne minden rekeszben ugyanazon magasságban legyen. Ezen kiképzés azt az előnyt nyújtja, hogy az olaj tömege szétosztatik, mely kö-30 rülmény az emulgálás veszélyét csökkenti és emellett az olaj a rekeszben oly szintben tartatik, hogy azt az (a) kar felemelheti. Ezen kiképzés kiküszöböli annak a veszélyét, hogy pl. kanyarulatokban az (a) 35 kar akár teljesen elmerüljön, akár pedig kevesebb olajat emeljen, mint amennyi a kellő olajozáshoz szükséges. Az (1) tengelycsaptól befelé eső tengelyrészen egy (2) karmantyú van megerősítve 40 (1. ábra), mely egy körülfutó (3) vályúval van ellátva. Utóbbi akként van méretezve, hogy befogadóképessége megfelel a kenőolajszükségletnek, melyet az olajozandó csapágycsésze felvesz és amely üzemközben 45 a csapágyaktól eltávozni törekszik. A kenőanyag ugyanis a centrifugális erő hatása alatt a (2) karmantyú (3) vályújába kerüi vissza, honnan cseppek alakjában a (4) olajtartóba jut abban a pillanatban, 50 midőn a jármű megáll. Tehát, amint ezt a tapasztalat mutatta, a kenőanyag a centrifugális erő ellenében aránylag kis forgássebesség mellett is kellően visszatartatik. A kenőanyag annál hatásosabban vissza-55 tartatik, minél kevésbbé folyékony. Azonfelül a kenőanyagnak a (2) karmantyún való tapadás nem engedi meg a lecsurgást akkor, amidőn a jármű közel van a megálláshoz. Hogy a jármű megállásakor a kenőolaj lecsurgását megkönnyítsük és elkerüljük azt, hogy a jármű megindulásakor a (2) karmantyú külső oldalán tapadó cseppek a karmantyúval együtt mozogjanak és így ne csepegjenek le, a (2) karmantyú (f>) peremét célszerűen befelé és kifelé ferdén rézseljük le (2. ábra). A (2) karmantyúnak a tengelyre való szerelése azonban a lerézselt (5) perem következtében nehézséget okoz, minthogy az ilymódon kiképezett perem túlfedést képez. Ennélfogva ebben az esetben a (2) karmantyút két részből kell készítenünk, Működés tekintetében ugyanazon eredményt érjük el akkor is, ha a (2) karmantyút egy (5a) cseppeglető peremmel látjuk el, mely a karmantyún egy körülfutó rcvalékot képez és amely a kenőanyagra nézve ugyanazt a működést fejti ki, mint a lerézselt (5) perem. Az (5a) perem azonban lehetővé teszi a (2) karmantyúnak egy darabból való készítését, minthogy ebben az esetben a lerézselés által létesített élkor átmérője nem haladja meg a karmantyú külső átmérőjét. Hogy a kenőanyagnak keresztirányú lökések folytán bekövetkezhető lecsurgását megakadályozzuk, — mely lökések esetleg a kenőanyag tapadását leronthatják — a karmantyú belső oldalán befelé álló (7) koszorúk alkalmazása által (6) rekeszeket létesítünk. A (7) koszorúk a (2) karmantyúval célszerűen egy darabot alkotnak. A (6) rekeszek nem csupán azért hatnak, mert általuk a kenőanyaggal való érintkezési felület megnagyobbíttatik, hanem azért is, mert a kenőanyag súlya szétoszlik és annak tehetetlensége csökkentetik. Azonfelül a lökésekkel, valamint a centrifugális erővel szemben fellépő ellentállás a felülettel arányosan növekedik. A 4. és 5. ábrákon a (2) karmantyú a (8) csapágycsészéhez viszonyítva két különböző helyzetben van feltüntetve, nevezetesen az egyik ábrán a karmantyú a csapágycsésze fölé nyúl, míg a másikon ezen kívül fekszik. A (2) karmantyú mindkét esetben a porfogóval áll érintkezésben. A 4. ábrán látható elrendezés akkor előnyös, midőn a csapágynak a tengelycsapon való elrendezésére korlátolt hely áll rendelkezésünkre. Általában az az elrendezés az előnyösebb, melynél a karmantyú a csapágycsésze fölé nyúl és melynél a (2) karmantyú működési tere minél távolabb esik a csap ágy tok belső oldalfalától. A gyakorlatban számolni kell avval, hogy