86853. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hangreprodukáló gépek tűinek előállítására

— 203 -hajtsuk, amikor is az orsónak kúpos vége az odor gyanánt szolgáló matrica alakját yeszi fel, az orsónak hasítéka a beléje illesztett wolframhuzal körül teljesen. 5 záródik ós az orsó a wolframhuzallal szoros és szilárd kapcsolatba hozatik. A 10. ábra hosszmetszet, mely a wolframhuzalnak elvágását tünteti fel. A 11. ábra hosszmetszet, mely a már most 10 wolframhuzallal ellátott orsót és a matricát kapcsolaton kívül tünteti fel. A 12. ábra vázlatosan tünteti fel a wolframhuzal szabad éles végének kúposra való köszörülését, amikor is a huzalnak 15 minden hupája és érdessége eltávolíttatik. A 13. ábra a kész tűnek hossznézete. A 14. ábra elölnézete. Valamennyi ábra a természetes nagy-20 ságnál nagyobb léptékben készült. A találmány foganatosításánál egy egyenes huzaldarabot, melynek hossza egy hangreproducáló gép tűje hosszának felel meg, egyik végén kúpossá alakítunk 25 és egy hasítékkal látunk el. Az ekként előállított (1) orsó (1. ábra) előnyösen kovácsolható fémből, pl. lágy acélból készül; előállítására bármely, csavarorsókat előállító gép alkalmazható. Az (1) orsót 80 a (2) végkúppal látjuk el, melyben a (3) hasítékot létesítjük. Ezen hasíték igen keskeny; szélessége körülbelül 0.15 mm, vagyis körülbelül a forgalomban lévő hangreproducáló lemezek barázdáinak 35 szélességével egyenlő. Az (1) orsóból és a (2) végkúpból álló tűszárt már most az előnyösen vasból vagy acélból készült (5) tartó szánba helyezzük (6. ábra), melyben a, (6) ágy van 40 kiképezve, mely ágynak szélessége valamivel nagyobb, mint az orsónak átmérője. A (6) ágynak feneke félköralakú harántmetszettel bír, mely félkörnek átmérője az orsó átmérőjével egyenlő. 4>5 Ekként az (1) orsónak alsó fele az (5) szán egész hosszán végig szorosan beleillik a (6) ágynak fenekébe, míg az (1) orsónak legfelül fekvő alkotója az (5) szán felső felületével színei vagy kissé 50 kiáll abból. A tűszárnak az (5) szánban való szilárd megtartására a tetszőlegesen kiképezett (7) szorítók szolgálnak (3. ábra). Az (5) szán hátsó végén a kemény acélból készült (8) ellenlappal van ellátva, 55 mely a szánnal szilárdan van egyesítve. A tűszár az (5) szánban akként van elhelyezve, hogy a tűszárnak hátsó vége szorosan hozzáfekszik a (8) ellenlaphoz. Az (5) szán a (9) talpzaton a (10) vezetékek között (6. ábra) könnyen mozgat- 60 ható ide s tova, mely vezetékek a szán (6) ágyának hossztengelyével párhuzamosak. A szánba helyezett tűszárral coaxiálisan van elrendezve a kemény acélból készült (11) matrica (3. ábra), mely külső felüle- 65 tén a (12) mélyítéssel van ellátva. Ezen mélyítés fenekében a (13) szűk nyílás van kiképezve, mely a (12) mélyítés hossztengelyében fekszik és melynek átmérője előnyösen a (3) hasíték szélességével 70 egyenlő. A (11) matrica hátsó oldalához szorosan hozzáfekszik a (14) kés, mely a (15) csatornával van ellátva. Ezen csatorna elejének átmérője a (13) nyílás átmérőjé- 75 vei egyenlő; a csatorna hátsó vége felé kúposán bővül; az ekként létesített ürös kúpnak alapja egyenlő a (17) vezetékben kiképezett, ugyancsak kúpos (16) csatornának alapjával. 80 A (11) matrica szilárdan van bármely alkalmas alzaton megerősítve. A (12) mélyítés és a (13) nyílás, valamint a (15) és (16) csatornák rendesen coaxiálisak az (5) szánnak (6) ágyában elhelyezett tű- 85 szarral. A tűszárnak az (5) szánban való elhelyezése után a szán a (11) matrica felé inozgattatik, amikor is a tűszárnak hasítékos (2) végkúpja a matrica (12) mélyí- 90 tésóbe hatol (4. ábra). Ezen helyzetben azonban a tűszár nem fekszik hozzá a (12) mélyítés fenekéhez, hanem (2) végkúpjának szélső részével a (12) mélyítés oldalfalaihoz szorul. 95 A (16) és (15) csatornákon, valamint a (13) nyíláson át ekkor a (18) wolframhuzal vezettetik be (7. ábra) mindaddig, míg ennek szabad vége a (3) hasíték fenekéhez nem ér. A (13) nyílás átmérője, 1CX a (3) hasíték szélessége és a (15) és (16) csatornák szűk részeinek átmérői előnyösen egyenlők a (18) wolframhuzal átmérőjével, illetve a forgalomban lévő hangreproducáló lemezek barázdáinak széles- 101 ségével, úgy hogy a wolframhuzal az említett nyíláson és csatornákon éppen hogy könnyen átjár. Ezek után már most az (5) szánra ós ennek közvetítésével a tűszárra a (19) ka- 111 lapács segélyével (9. ábra) erős ütést mérünk; a (19) kalapács bármely tetszőleges kiképzéssel bírhat és annak működtetése is bármely módon történhetik. A (19) kalapács a tűszárnak (2) végkúpját a (11) 111 matricának (12) mélyítésébe hajtja, amikor is a (2) végkúpot a (18) wolframhuzallal összekovácsolja, miközben a (2)