86832. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyékony fém elporlasztására vagy fém gőzök lecsapatása útján keletkezett fémrétegek struktúrájának tömötrítésére

— 3 -ícmleválasztás pld. a beináj tott lenien, összefüggő és ahhoz szorosan tapadó rétegben történik. A megfelelő folyamat tudvalévőleg akkor is végbemegy, ha a 5 csekélyebb elektrolytes oldási tensióval bíró féméit, paszta-, illetve pépszerű, vagy kenhető aljaikban rakjuk fel a magasabb oldiáJsi temsióvál bíró fémre, mimellett a pasiztla-, pép- vagy kenőmiasszaszerű oldat 0 ioakomidenitrációja döntő szerepet játszik a fém leválaszithatós'í'-gia szempontjaiból. Niéhiámy kevésibbé elektropoziitáv fémnél, az oldatba, vtaló pulszta bemártláisnál, vagy a megfelelő összetételű pasztával, 5 péppel, illetve kenőmasszáva 1, illetve folyadékkal való érintkezésnél nem lép fel iémjleválajszltás. Ilyen azonban tudvalévőleg fellép, hía a fémet erősehben elekfTopoaitív fémnnel, pld. zinkkel, alumi[) niumimal, vassal hozzuk érintkezésbe, mimellett ezen fémek potenciálkülönbségei összegeződnek és a megfelelő elektromos áram lehetővé teszi a fémnek fémbevonat alialkjáhían a kevésbbé poaitív fémen való 5 lerviállásiáit. így pld. a zink tudvalévőleg rózkáliumtartarat oldatban közvetlenül, a vas azonban csak akkor vonódik be rézzel, ha zinkkel érintkezésbe kerül; sárgaréz pedig réz sul iát oldalban közivetlenül D nem vonódik be rézzel, csak akkor, lia yiiinkkel vagy vassal érintkezik. A potenmM,lkülönbsé;gek fent megadott összegeződésén alapulnak a szorosabb értelemben vett, tulajdonképpeni kontaktuSi-eljá-1 rások fémbevonatok előállítására, melyek élesen megkülönböztetenidők azoktól, néha hibásan szintén kontaktuseljárásnak nevezett, fentemlített eljárásoktól, melyek külön kontaktnsanyag alkalmazása nél) kül, egyetlen fémmel való bedörzsölés, bekenéte, ecseltelés útján keletkeznek, melyeknél fizikai, chemiai vagy elektromos folyamatok is lefolynak és melyeknél, éppen ilgy, mint, a tulajdonképpeni > koíntlalktuseiljárásnál, külső áramforrást nem alkalmazunk. Végül ismeretes még a fémheivonatok előállításának más fajtája is, melynél a fémnek egy másikra való lerakódása, illetve a két fémnek egymás) sal való ötvöződése szintén csak puszta kontaktus vagy érintkezés folytán létesül, elelktrolyit alkalmazása nélkül és anélkül, hogy a bevonati fémet előzőleg külön folyékonnyá vagy gőzalakúvá kellene tenj nünfc; ez az előállítási mód a foncsorozás, vagyis a higanyvegyületek előállítása. Számos előírás vált már ismeretessé a hivatkozott fajtájú fénubevonatoik előállítására, melyeknél külső áramforrást nein alkalmasunk és melyeknél a bevonati 60 anyag nem ömlik meg és nem olvad ÖISE-sze. Ezeket az eljárásokat, az előállítási módhoz képest, .tehát aszerint, hogy mártás, pácolás, dörzsölés, beikenéís vagy ráfecskendezés a jellegzetességük, kanták- 65 rnsanyag alkalmazásá val vagy anélkül, mártási, páeolásii, dörzsölési, Jjekenéisi viaigy kontiaiktuselj árasnak nevezzük. A jelen találmány körébe esik a fémfecskendezési eljárásnak az előbb említett 70 módszerek bármelyikével való kombinációja oly célból, hogy a fecskendezési eljárás útján kapott fémréteg struktúráját, a többi módszer szerinti kezelés útján töményebbé tegyük. 75 Ha valamely fecskendezett fémréteget, pl. zinkréteget oly fémsóoldatba, pl. rézgálicoldatba mártunk, mely a fémnek, pl. vörösréznek a kontaktus eljárás szerinti leválasztására alkalmas, akkor a fecsken- 80 dezési eljárás útján előállított rétegek laza strukturája, a rétegek pórusai és repedései a fémnek lényegesen fokozott lecsapódását teszik lehetővé, melynek menynyisége nagyobb a sima és egyenes fém- 85 felületekre való lerakódásnál. A két metallizáló eljárás ezen kombinációja folytán tehát nem csupán az egyenként előállítható fémrétegeknek egymásra rétegeződését vagy összegeződését, 90 hanem a rétegek átszövődését, a töménység és szilárdság növelését érjük el, a rétegek képződési módjára jellegzetes struktúrának és az egyes metallizáló eljárások tulajdonságainak legelőnyösebb 95 kihasználása mellett. Elsősorban azonban az áteresztőképesség, a fémrétegek átszövődésétől eredő sajátos védőhatás folytán, tetemesen csökken vagy teljesen megszűnik. Ha a kontaktuseljárás útján előállí- 100 tott, egyébként túlvékonynak tartott fémbevonatokat a fémfecskendezési eljárással kombináljuk, az a további előny lép fel, hogy a külső felület minémüsége, pl. a bevonandó tárgy vagy a ráfecskendezett 105 fém érdes felületének strukturája megmarad. Ha ugyanis a kontaktusmódszereknél keletkező lecsapódások nem hatolnának be a pórusokba, hanem csak a felületen maradnának és az érdes vagy érde- 110 sített felületet egyenletessé vagy simává tennék, akkor fémnek utólagos alkalmazása, vagy a fecskendezési eljárás szerinti további felrakása nem szolgáltatna szilárdan tapadó fémrétegeket, mert ennél az 115 eljárásnál az érdes alátét alapfeltétel. Minthogy azonban a kontaktuseljárás útján létesített fémbevonatok elég vékonyak