86787. lajstromszámú szabadalom • Mechanikailag hajtott nagyfeszültségű áramirányító gáztisztítók, röntgencsövek és hasonlók táplálására
Megjelent 1931. évi május lió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 86187. SZÁM. VLL/g. OSZTÁLY. Mechanikailag hajtott magasfeszültségű áramirányító gáztisztítók, röntgencsövek és hasonlók táplálására. Metallbank und Metallurglsche Gesellschaft Y.-G. Frankfurt a/M. A bejelentés napja 1921. évi december hó 29-ike. Németországi elsőbbsége 1921. évi március hó 19-ike. A találmány tárgya mechanikailag hajtott áramirányító, nagyfeszültségű többfázisú áramokhoz csekély energiájú magasfeszültségű árammal dolgozó áram-5 fogyasztók pl. elektromos gáztisztítók röntgencsövek stb. táplálására. Nagyfeszültségű váltakozó áramok és forgóáramok egyenirányítása mechanikai úton, vagyis kommntálása önmagában véve Is-0 mert. Így pl. háromfázisú áramok szá mára szolgáló mechanikai, forgó, magasfeszültségű oly egyenirányítóra nézve, találunk adatokat az irodalomban, amelynél a forgóáramú sarkok sajátszerű kap-5 csolás révén időszakosan kapcsoltatnak az egyenáramot leszedő sarkokkal. Az, ilyként nyert egyenáram azonban nem csupán pulzál, hanem intermittál is, vagyis hasonló a mechanikai kommutálás útján 3 egyfázisú váltakozó áramból rendesen előállított egyenáramhoz. Ily áramok azonban bizonyos célú felhasználás szempontjából súlyos hátrányokkal járnak, különösen ha gázok elektromos tisztításáról van j szó. Ezen esetben ugyanis az egyenirányítás útján nyert pulzáló, ill. intermittáló feszültség maximális értéke mérvadó a gázok tisztítására szolgáló leválasztó készülék méretezéséhez és ha egy ily ké-3 szülékkel egyébként azonos viszonyok mellett nagyobb tisztítóhatást kívánunk elérni, úgy ez csupán azáltal válik lehetségessé, hogy nem a feszültség maximális értékét növeljük, hanem a feszültségnek j egyéb pillanatnyi értékeinek növelésére kell törekednünk, vagyis más szóval a feszültségi görbének az egyenirányítóban való effektív értékét változatlan maximális érték mellett kell növelnünk. Ha az egyenirányitott áram effektív értékének a 40 maximális értékhez való viszonyát az egyenirányító teljességi fokának nevezzük, úgy összefoglalóan kimondhatjuk, hogy azon készülék a legalkalmasabb a szóbanforgó célra, amely a legnagyobb 45 teljességi fokot szolgáltatja. Ugyanez áll egyéb céloknál pl. röntgensugarak előállításánál is. A fentjelzett rendszerű ismert magasfeszültségű egyenirányító teljességi foka 50 aránylag csekély, mivel az intermittáló áram a megszakítási szünet alatt a szolgáltatott áram négyzetes középértékéhez mivel sem járul hozzá. Nincsenek mechanikai magasfeszültségű 55 egyenirányítók, amelyek a jelzett hibától mentesek. így pl. hat szelepcső, vagy ugyanennyi, a szelephatáson alapuló készülék segélyével tudunk pulzáló, de nem intermittáló egyenáramot létrehozni. Ezen 60 készülékek azonban a gyakorlat szempontjából azon igen kellemetlen hátránnyal járnak, hogy többnyire üvegből kell készülniük, aránylag csekély élettartamúak, különösen nagy feszültség esetén és nem 65 fejtenek ki mechanikai igénybevételekkel szemben oly ellenállóképességet, amilyet az üzem megkíván. A találmány azon feladat megoldását célozza, hogy magasfeszültségű többfázisú 70 áramokat, különösen forgóáramot a szelepcső-elrendezésekkel elérhető teljességi fokkal lehessen mechanikailag egyenirányítani. Ezen célból a találmány szerint a mechanikai magasfeszültségű-egyenirá- 75 nyitóknál az áramvezető összeköttetések a
