86787. lajstromszámú szabadalom • Mechanikailag hajtott nagyfeszültségű áramirányító gáztisztítók, röntgencsövek és hasonlók táplálására

Megjelent 1931. évi május lió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 86187. SZÁM. VLL/g. OSZTÁLY. Mechanikailag hajtott magasfeszültségű áramirányító gáztisztítók, röntgencsövek és hasonlók táplálására. Metallbank und Metallurglsche Gesellschaft Y.-G. Frankfurt a/M. A bejelentés napja 1921. évi december hó 29-ike. Németországi elsőbbsége 1921. évi március hó 19-ike. A találmány tárgya mechanikailag haj­tott áramirányító, nagyfeszültségű több­fázisú áramokhoz csekély energiájú ma­gasfeszültségű árammal dolgozó áram-5 fogyasztók pl. elektromos gáztisztítók röntgencsövek stb. táplálására. Nagy­feszültségű váltakozó áramok és forgó­áramok egyenirányítása mechanikai úton, vagyis kommntálása önmagában véve Is-0 mert. Így pl. háromfázisú áramok szá mára szolgáló mechanikai, forgó, magas­feszültségű oly egyenirányítóra nézve, találunk adatokat az irodalomban, amely­nél a forgóáramú sarkok sajátszerű kap-5 csolás révén időszakosan kapcsoltatnak az egyenáramot leszedő sarkokkal. Az, ily­ként nyert egyenáram azonban nem csu­pán pulzál, hanem intermittál is, vagyis hasonló a mechanikai kommutálás útján 3 egyfázisú váltakozó áramból rendesen elő­állított egyenáramhoz. Ily áramok azon­ban bizonyos célú felhasználás szempont­jából súlyos hátrányokkal járnak, különö­sen ha gázok elektromos tisztításáról van j szó. Ezen esetben ugyanis az egyenirányí­tás útján nyert pulzáló, ill. intermittáló feszültség maximális értéke mérvadó a gázok tisztítására szolgáló leválasztó készülék méretezéséhez és ha egy ily ké-3 szülékkel egyébként azonos viszonyok mellett nagyobb tisztítóhatást kívánunk elérni, úgy ez csupán azáltal válik lehet­ségessé, hogy nem a feszültség maximális értékét növeljük, hanem a feszültségnek j egyéb pillanatnyi értékeinek növelésére kell törekednünk, vagyis más szóval a feszültségi görbének az egyenirányítóban való effektív értékét változatlan maximá­lis érték mellett kell növelnünk. Ha az egyenirányitott áram effektív értékének a 40 maximális értékhez való viszonyát az egyenirányító teljességi fokának nevez­zük, úgy összefoglalóan kimondhatjuk, hogy azon készülék a legalkalmasabb a szóbanforgó célra, amely a legnagyobb 45 teljességi fokot szolgáltatja. Ugyanez áll egyéb céloknál pl. röntgensugarak előállí­tásánál is. A fentjelzett rendszerű ismert magas­feszültségű egyenirányító teljességi foka 50 aránylag csekély, mivel az intermittáló áram a megszakítási szünet alatt a szol­gáltatott áram négyzetes középértékéhez mivel sem járul hozzá. Nincsenek mechanikai magasfeszültségű 55 egyenirányítók, amelyek a jelzett hibától mentesek. így pl. hat szelepcső, vagy ugyanennyi, a szelephatáson alapuló ké­szülék segélyével tudunk pulzáló, de nem intermittáló egyenáramot létrehozni. Ezen 60 készülékek azonban a gyakorlat szempont­jából azon igen kellemetlen hátránnyal járnak, hogy többnyire üvegből kell ké­szülniük, aránylag csekély élettartamúak, különösen nagy feszültség esetén és nem 65 fejtenek ki mechanikai igénybevételekkel szemben oly ellenállóképességet, amilyet az üzem megkíván. A találmány azon feladat megoldását célozza, hogy magasfeszültségű többfázisú 70 áramokat, különösen forgóáramot a sze­lepcső-elrendezésekkel elérhető teljességi fokkal lehessen mechanikailag egyenirá­nyítani. Ezen célból a találmány szerint a mechanikai magasfeszültségű-egyenirá- 75 nyitóknál az áramvezető összeköttetések a

Next

/
Thumbnails
Contents