86779. lajstromszámú szabadalom • Nádfonó gép

- 5 — a (105) húzó rugó hatása alatt mindjárt sugárirányban kifelé húzódik az egymástól elkülönített (17) küllők közé. A verőujj így a kötés tetején van és lefelé való 5 mozgása közben a legfelső kötőn csüng. A 1 (90 a) súlyok elég nehezek, hogy az új kötésit a kellő módom hozzáhúzzák a már koraibban bedolgozott kötőkhöz. Az első részleges forgás alatt a (99) kar ter-10 mészieiteKen egészen a 2. ábra baloldalán pontozva jelölt helyzetig, azaz a (20) szíjig süly ed le. A íonat kiéiszültéiniek mérvéiben azonban a súlyok mindegyük fél fordulatánál egyre rövidebb darabbal juit-15 nak lefelé. A (99) karokat neim kell külön, pontosan beállítanunk, mert a súlyok lényegileg önsúlyuknál fogva hullanak le, míg a verőnjj (104) hegye hozzáér a fonadékhoz, amely pillanattól kezdve a 20 súlyok a fomatról csüng cinek le, amíg ismét a vezető felület föknenő pályájára jutnak. Ekkor a verőkészülék újból felemelkedik, az ujj elegendő ideig hátrahúzott helyzetben marad, mire az ujj is-25 mát a kötő fölébe kerül és leesik, hogy a - kötést kellő módon leverje. Minthogy a (99) kar alsó vége (101) hosszú lyukkal és csapszöggel kapcsolódik, a (96) vezetőpályát sem szükséges rendívül pontosán 30 beállítanunk, mert a mondott kapcsolat segélyével a (90a) súly mozgásának jelentékeny fölöslegét kiegyenlíthetjük. A (102) rugó nyomása elég hozzá, hogy a (99) löant a (105 rúd feszítő hatásával 35 szemben befelé mozgassa. A bordák rendes helyzetükből néha a (17) küllőkkel párhuzamosan kiugor hatnak, például a két szomszédos (17) küllő közü'tiii térbe juthatnak, amint ©z a 7. 40 ábrán szaggatott vonallal van jelölve. Ha máj- most nem volna semmilyen készülékünk arra, hogy a bordákat vissizaigazítsa, akkor ezek a verőujj és a (17) küllők közé, vagy egyebütt köxbeszoru]:náuak, 45 miáltal a gép működése félbeszakadna. A (103) ujj alatt azonban a (99) karra egy (131) domború toldat (6., 7. ábra) van ráerősítve, amely a (99) karnak föl-le mozgása közben a helyéiből esetleg kiugrott 50 bordát újra visszahozza rendes állásába. A (131) toldat (132) bütyke lényegileg egy körvonalba esik a (17) küllők (30) sínjének legkülsőbb (30') részével, amely a fonatot határolja. Ezen elrendezés foly-55 tán a gép aránylag nagy sebességgel dolgozlia tik és a közökben gyorsan föl-le járó (99) kar az egyes bordákat, amelyek a (17) küllőkhöz képest megszabott pontos állásukból kiesnek, meglepő gyorsan viszszahozzía munkaó]lásukba. Amint- már 60 föntebb kifejtettük, a bordák a (33) toldat miatt, aminek a kötő befűzésekor rendesen neikiiekszenek, nem, mozdulhatnak el a (17) küllőkhöz képest az ellenkező irányba. 65 A kötőszál feszítésére egy újszerű készülék szolgál, amtelynek útján a kötő a fonjait egész hosszán egyenletes feszültség alatt tartható, tekintet nélkül a gombolyagban még hátralevő mennyiségre. Ha 70 — mint a jelen esetben is — egyszerre több helyen fonunk, akkor nem csupán az fciváinatos, hogy valamennyi kötőszál feszültsége egyforma legyen, hanem még az is, hogy valamennyi befonóhelyre gya- 75 korlatilag azonos anyagmennyiségeit tápláljunk egy adott forgási periódus alatt. Ha az nem így történnék, akkor a kötés egy .rtészie a szomszédos részekhez képest feltűnően lazább lenne. Az erre a célra 80 szolgáló berendezés egy kerékből áll, két rézsútos (140) és (141) felülettel (10. ábra), amiket a (142, 143) és (144) karimák határolnak. A kerék egy (145) csap (1., 9., 10. ábra) körül forog, amtely viszont alkal- 85 mas módom egy (146) gyámba van ágyazva. Ez útóbbinak (147) lába van, amelyre a kötők (148) vezetéke van ráerősítve. Ez a vezeték két, egymástól elkülönített (149) és (150) résziből áll, 90 amiken k eres ztü 1 j á rnak a kötőszálak. Amint a 9. ábrából látható, ezek a vezetékek a (151) helyen meg vannak görbítve, úgy hogy ha a nádszalagot keresztülhúzzuk, akkor az itt eléggé fékeződik, hogy a 95 kötőszálat kifeszítve tartsa a vezeték és a. feszítőkerék között. A kötőszálak egymástól elkülönített két, (160) és (161) csévére (1. ábra) vannak felgombolyítva, amik foirgathalólaig 100 vannak elrendezve a (162) és (163) gyámokon. Ez utóbbiak egy alkalmas (164) oszlop tetejében vannak. Ezekről a csévéikről jutnak a kötők a hozzájuk tartozó (149) és (150) vezetékekbe, ahonnan elő- 105 szőr is a (140) ós (141) felületek felső felére, azután pedig" exen kerekeken köröskörül, végül a rézsútos felületekről lefelé vezettetnek. Ila a gép dolgozik, akkor a nádszalag legömbölyödik a csévéről éis a 110 (140) és (141) kerekeken való áthaladájssal megfeszül. A nádszalag minden részének kétszer kell az állandó átmérőjű feszítőkerék körül hurkolódnia, minek következtében a nádszalag feszültsége min- 115 dig egyenletes, arra való tekintet nélkül, vájjon sok vagy kevés nádszalag van-e még hátra a osévén. A (140) és (141) felü-