86753. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fényes üreges mesterséges textilanyag előállítására

Megjelent 1931. évi május hó 1 5-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 86753. SZÁM. — XIYa/1. OSZTÁLY. Eljárás fényes üreges mesterséges textilanyag előállítására. Alisa S. A. cég' Bale (Schweitz). A bejelentés napja 1924. évi január hó 31-ike. Franciaországi elsőbbsége 1923 évi április hó t3-ika. Ismeretes az üreges mesterséges textilanyagok előállításának az a módja, mely szerint a szokásos eszközök segélyével egy viskoseoldatot, mely akár levegőt vagy más közömbös gázt emuisióban vagy oldatban, akár valamely, a kapott mesterséges textilanyag belsejében a fonás után egy gázalakú anyagot felszabadítani képes testet tartalmaz, fonásnak vetünk alá. Az így kapott termékekkel végzett kísérletek azt mutatták, hogy ez a gázalakú bél általában nem volt folytonos a textilanyag egész hosszában, hanem szabálytalan távolságokban elhelyezett és bizonyos többé-kevésbé hosszú, üreges részeket egymástól elszigetelő válaszfalakat mutatott. Ilyen feltételek mellett a textilanyag nem alkotott csövet a szó igazi értelmében. A jelen találmány tárgya az üreges, mesterséges textilanyagok előállítására szolgáló fent hivatkozott eljáráson valóságos csöveket képező termékek nyerése érdekében eszközölt közönséges javítások, mely termékeknek üreges bele gyakorlati értelemben a textilanyag egész hosszában folytonos. A külsőt tekintve, nagy a különbség a kétféle mesterséges textilanyag közt. Az első, azaz,, amely nem igazi cső, tompafényű, gyapjúszerű külsejű, míg ellenben az, melyet a jelen találmány tárgyát képező eljárással kaptunk, fényes külsejű, mely teljesen a természetes vagy a mesterséges selyem fényére emiíékéztet. Eddigelé az üreges, mesterséges textilanyagok gyártására olyan viskoset használtak, melynek érettségi foka ugyanolyan, mint a közönséges, mesterséges selyem gyártásához használt viskosénak, azaz kis sótartalmú viskoset. Helyén van itt, a találmány jellemző momentumának jó megérthetése céljából, rámutatni arra, hogy milyen módon határozható meg valamely viskose érettségi foka vagy sótartalma. 45 Ha olyan nátriumchlorid-oldatot veszünk, melynek változó a koncentrációja, akkor valamely viskose sótartalma alatt ezen oldat százalékos koncentrációjának azt az értékét értjük, mely ezen viskose 50 egy cseppjének, melyet reá ejtünk, koagulálásához szükséges és éppen elegendő. így pl. ha egy érett, a mesterséges selyem folytatólagos fonásához, használt visikoséről azt mondjuk, hogy sótartalma 55 3, egy frissen készült és ennek folytán igen kevéssé érett viskoséról pedig, hogy sótartalma 01., 13., akkor ez azt jelenti, hogy az első 3%-os, a második pedig 13%-os vizes nátriunichlorid-oldatban 60 koagulálódott. Az, előzőkből látjuk tehát, hogy a sótartalom annál kisebb, minél tökéletesebb fjz érettség. A közönséges mesterséges selyem foná - 65 sához kis sótartalmú viskosekat használnak. "Ritkán haladják ott túl a 4 sótartalmat és ezt indokolja az a tény, hogy minél nagyobb az érettségi fok, annál könynyebb a koagulálás. Nagyobb sótartalmú 70 viskosék használata energikusabb koaguláló fürdő használatára kényszerítene, mely a kapott termék minőségének árthatna és mindenesetre szükségtelenül nagyobb nehézségeket idézne elő a gyár- 75 tásban. Az üreges, mesterséges textilanyagok fonásához, eddigelé olyan viskosekat használtak, melyeknek ugyanolyan érettségi fokuk van, mint azoknak a viskoséknak, 80