86521. lajstromszámú szabadalom • Berendezés nehezen gyulladó szenek előszárítására és láncrostályon való elégetésére

megszűkülne, a (8) mellső eh amott falból annyit kell lefaragnunk, hogy, mint a szakadozott görbe vonal mutatja, a kiáramló nyílás a (23) méret vonalnak megfeleljen. 5 A (9) chamottnyelv a rostély fölé annyira lehajlik, hogy a rostély és nyelv közötti keresztinél szel szintén megfeleljen a kiáramló nyílás keresztmetszetének. A (23) keresztmetszetek valamivel kisebbek, mint 10 az eredeti (30) nyílás, azon célból, hogy a kazántér felé a sugárzási veszteség csekélyebb legyen. Ezen keresztmetszetszűkítéssel, de főképen a (9) nyelvnek a tűztér felett majdnem vízszintes elhelyezésével el-15 érjük azt, hogy a már égésben levő lignit által termelt összmeleg kénytelen a rostély hátsó részéről a rostély felett előre vonulni, egészen a (6) adagoló tölcsérig, ahonnan lassan emelkedő irányzattal jut 20 csak a kazántérbe. Így alkalma van a (6) garatból a rostély felső végébe belépő lignitnek megszáradnia és száradás után, még mielőtt az égési zónába jutna, meggyulladni. A belépés helyén a rostély alatt 25 levő (10) bádoglemez azon a helyen, ahol a lignit csak szárad, megakadályozza a felesleges levegő beáramlását. A lemez szélességét 24, a szükséghez képest természetesen változtatni lehet. Mint a hőtani szá-30 mítások mutatják, ilynemű berendezéssel oly hőmérséklet érhető el a tűztérben, hogy 50—60% víztartalommal bíró lignitek is meggyújthatok. Az égéstermékeknek a rostély hátsó részéről az elejére való ve-85 zetése önmagában véve nem új, mert a német iparban „Rüekbrennen" név alatt már régen ismeretes, azonban csak sík és lépcsős rostélyokkal kapcsolatban. A láncrostélyok legelőször a jobb, gázdiis szénnel 40 rendelkező vidékeken, Angliában és Németországban terjedtek el. A mi nagyipari üzemeink ezen berendezéseket egyszerűen átvették s minthogy eddig" mindig megfelelő szénnel rendelkeztek, nem 45 volt szükséges a tüzelőteret ezen láncrostélyszerkezeteknél rosszabb minőségű szenekre átalakítani. Mivel pedig a nagyiparban is reá vagyunk szorulva, hogy egész silány minőségű hazai szenet el tud-50 junk égetni, jelen találmány ezt úgy igyekszik megvalósítani, hogy a láncrostélyszerkezetet összekapcsolja a sík és lépcsős szerkezeteknél használt visszégési berendezéssel, s a találmány e részének újdon-55 sága ezen kombináció eredménye. Ezen visszégési berendezéssel, bár a legnedvesebb lignitek is elégethetők, mégis ajánlatos azonban az előszárított lignittel való tüzelés, mivel egyrészt a víz elvonása által sokkal nagyobb kalóriájú szenet tu- 60 dunk ugyanazon rostélyfelületre belevinni, másrészt pedig, ha az előszárításra a füstgázokat használjuk fel, mint azt hőtani számítások mutatják, a kazán hatásfoka 10—15%-kai emelkedik. Míg ugyanis 65 a visszégési él járásnál kénytelenek vagyunk, a lignitben levő víz elpárologtatására a lignit önmelegének egy részét felhasználni, addig a füstgázokkal való előszárításnál az abban rejlő meleg nagy ré- 70 szét tudjuk értékesíteni. A szárítás alkalmával a füstgázok annyira lehűlnek, hogy azok a szükséges nagyságú huzatot előállítani már nem tudják, miértis ventilátor segélyével kell a füstgázokat eltávolítani, 75 mely ventilátor működtetésére szükséges mechanikai erő hőegyenértéke sokkal kisebb, mint azon meleg mennyisége, melyet a füstgázokból a szárítás alkalmával el tudunk vonni. Ha továbbá meggondoljuk, 80 hogy különösen meglevő berendezéseknél, a régi gőzfejlesztés elérhetőségére sokkal több lignitet kell a rostélyon elégetni, mint azelőtt a jó szénből elégettünk, tehát jóval vastagabb réteggel kell dolgoznunk, ami 85 által keletkezett ellenállás legyőzésére úgyis ventilátort kell alkalmaznunk, akkor ha ezen ventilátor segélyével a szárítandó ligniten keresztül húzzuk a füstgázokat, ezen szárítás különösebb befektetés 90 nélkül eszközölhető. A lignitnek a füstgázok által való megszárításának eszméje önmagában véve nem új, s leginkább úgy igyekeztek megvalósítani, hogy a tüzelőanyag adagolási 95 helye feletti tartányba ömlesztik a lignitet, melyen azután keresztül húzzák a füstgázokat. Minthogy azonban az ily tartányoknak ahhoz, hogy az alacsony hőmérsékletű füstgázok melegének kihasználá- 100 sára és a lignitnek teljes megszárításához óriási méretűeknek kellene lenniök, hogy a lignit kellő ideig bennmaradhasson, továbbá a füstgázoknak a tartányba való bevezetése és elvezetése komplikált, ne- 105 hézkes szerkezeteket igényel, ezen berendezés drága volta mellett a szárítást nem végzi tökéletesen, tehát nem célra vezető. Jelen találmány ezen előszárítási berendezés olcsóbbá és egyszerűbbé tétele céljá- 110 ból felhasználja azon körülményt, hogy a tüzelőanyag szállítása a raktárból az adagolási helyig vaskocsikon történik. Ezen kocsik keskeny, falazott csatornákba tolatnak be, hol addig van a bennük levő lig- 115 nit kitéve a füstgázok behatásának, míg az teljesen megszárad. Ilynemű szárítóberendezés a mellékelt