86521. lajstromszámú szabadalom • Berendezés nehezen gyulladó szenek előszárítására és láncrostályon való elégetésére

Megjelent 1931. évi május hó 1-én. MAG TAR KIRÁLYI J|jjjJ» SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 86521. SZÁM. — II/C. OSZTÁLY. Berendezés nehezen gyulladó szenek előszárítására és láncrostélyon való elégetésére. Szűcs Gyula, Knoll Gusztáv és Jáger György mérnökök Budapest. A bejelentés napja 1923. évi május hó 16 ika. Tapasztalat azt bizonyítja, hogy nehezen éghető szenek, különösen lignitek, normális láncrostély-szerkezeten nem égnek. Ennek oka az, hogy a normális láncros-5 tély-szerkezet tűztere akként van kiképezve, hogy a rostélyon keletkező égéstermékek a huzat által a rostélyon fekvő tüzelőanyagrétegtől a meggyulladás pillanatában azonnal, felfelé menő merőleges 10 irányban eltávolíttatnak. Nagy melegkifejtő képességű, gázdús, száraz szeneknél a normális tűztérben a sugárzás következtében oly hőmérséklet keletkezik, mely elegendő arra, hogy a láncrostélyon 15 lassan előrehaladó, de még nem égő tüzelőanyagot annyira felmelegítse, hogy a benne levő gázok kiváljanak. Ezen gázok a huzat által felfelé, a tűztérből kivezető nyílás felé vezettetnek, hol a láncrostély 20 hátsó részeiben már javában égő szénnek izzó égéstermékeivel találkoznak, s minthogy a gázosodás folyamata alatt a gázok már levegővel vannak keverve, ezek ebben a pillanatban meg is gyulladnak. Mint-25' hogy továbbá a gázok égési sebessége sokkal nagyobb, mint a füstgázoknak felfelé való sebessége, a gázok a kivezető nyílástól visszafelé, tehát egészen a gázoló szénrétegig fognak égni. Ezen folyton égő gáz-30 oszlop hőmérsékletétől azután a már gáztalanított szén, vagyis koksz is meggyullad, mire az, kellő és állandó levegő hozzávezetéeével állandcian tovább fog égni. Ha már most ezen láncrostély-szerke-35 zetbe lignitet vezetünk be és előzőleg (mint ez a kísérleteknél történt) jó minőségű száraz szenet égetünk, hogy a lignitek meggyújtása könnyebb legyen, egyszerűen az fog történni, hogy az elől haladó jó minőségű szén le fog égni, míg az 40 utána jövő lignit csak erősen fel fog melegedni, de meg nem gyullad. A lignit gázszegény lévén, az elől haladó jó minőségű szén égéstermékei, melyek a huzat által felfele, a kivezető nyílás felé igyekeznek, 45 nem fognak gázzal, hanem a lignit nagy víztartalmánál fogva, csak vízgőzzel találkozni, mitől a láncon befelé haladó lignit nem fog meggyulladni. Hogy tehát a láncrostélyra kerülő lignit meggyullad- 50 hasson, gázok hiányában oda kell törekednünk, hogy a rostély végén égésben levő lignit lángjai úgy vezettessenek, hogy azok a befelé haladó nyers lignitet folyton érintsék, úgy hogy a lignitben levő víznek 55 alkalma legyen felmelegedni, elpárologni, s az így megszárított lignitnek meggyulladni. Ha ilyenformán a lignitet sikerült meggyújtanunk, az égés további fenntartása már csak a levegő egyenletes beveze- 60 tésén múlik. Jelen találmány célja oly berendezés, melynél az utóbb vázolt állapotok bekövetkezzenek. Ily berendezés gyakorlati alkalmazását a mellékelt rajzok 1. ábráján láthatjuk, mely egy lánc- 65 rostélytüzelésű Simonis Lanz-rendszerű vízcsöves kazánt tüntet fel hosszmetszetben. A tüzelőtérből az égéstermékek a 30. nyíláson át távoznak, mely alatt látható a 70 (7) láncrostély, felső végében a (6) adagoló tölcsérrel. Meglevő berendezésnél az átalakítás legegyszerűbben úgy történhet, hogy a (30) kivezető nyílásba a (9) vékony ehaxnottnyelvet építjük be. Minthogy 75 azonban ezáltal a kiáramló nyílás nagyon