86513. lajstromszámú szabadalom • Önhajtókocsi
Megjelent 1931. évi junius hó 47 -én . MAGYiR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 86513. SZÁM. — XX/a. OSZTÁLY. Kézihaj tásu kocsi. Hecht József műszaki rajzoló Budapest. A bejelentés napja 1923. évi junius hó 20-ika. A találmány tárgyát önhajtókocsi képezi, mely az eddigi önhajtókocsikkal szemben amaz előnnyel bír, hogy hajtásához csak egy kar szükséges és a leg-5 minimálisabb erőkifejtés is elegendő a kocsi mozgásban tartásához. A találmány tárgya a csatolt rajzon példaképpen felvett íoganatosítási alakjában van feltüntetve és pedig az 10 1. ábra az önhajtókocsi oldalnézete, a 2. ábra az önhajtókocsi elölnézete, a 3—4. ábrák pedig a szabadon futó kerék részletrajzai. A találmány szerinti önhajtókucsinál, 15 az (a) hajtóállvány, tetszés szerint, a kocsi egyik vagy másik oldalán van elrendezve aszerint, hogy a betegnek melyik karja erősebb és melyiket képes hajtásra felhasználni. E hajtóállvány két 20 darab, belsejében ellentétes irányú, csavarmenetekkel ellátott hüvelyből van kiképezve, melyeket a hüvelybe becsavart :(b) csavarorsó tart össze. E (b) orsónak egyik vagy másik irányba való csa-25 varása által a két hüvelyt közelíthetjük egymáshoz vagy pedig távolíthatjuk egymástól és ezáltal a (c) láncáttételt lazíthatjuk vagy pedig megfeszíthetjük. A (c) láncáttétel egyrészt az egyik hátsó kere-80 ken, másrészt pedig a hajtótengelyre szerelt (d) fogaskeréken van átvezetve. A hajtótengely mozgatására, ellentétben az eddigi lengő karokkal, a függélyes síkban körmozgást végző (f) hajtókar van 35 alkalmazva. A mellső (g) kerék képezi a kormánykereket és ennek mozgatására a (h) üléshez hátranyúló (i) kar szolgál. A hátsó kerekek tengelye, a (j) hüvelyben, kivehetően van elrendezve és e tengelyre lazán vannak felhúzva a golyós 401 csapágyakban forgó (k) kerekek. A (c) láncáttétel útján hajtott hátsó kerék szabadonfutójának kiképzését a 3—4. ábrák tüntetik fel. Eszerint a (k) futókerék agyára a lépcsős keresztmetszettel bíró 45. (1) hüvely van erősítve és e hüvely testébe, a rugók segélyével felfelé szorított (m) ékek vannak sülyesztve. Az (1) hüvelyre van felhúzva az (n) fogaskerék, melyen a (c) láncáttétel van átvezetve. 50 Az (n) fogaskerék testében a fűrészfogszerű (o) kimetszések vannak, melyek rugó által fölfelé szorított (m) ékek befogadására szolgáinak. Az (n) fogaskerék egyik oldalához a (p) korong simul, me- 55 lyen a fogaskerék testéből oldalirányban kiálló (r) szegnyúlvány vezetésére szolgáló íves (s) hasíték van elrendezve. A (p) korong a fix helyzetű (t) tárcsában agyazott (v) golyókra van felfektetve. Az 60 (n) fogaskeréknek, a (p) koronggal ellentétes oldalán kiképzett, lépcsős nyúlványa, belső lapján, csavarmenetekkel van ellátva, az (1) hüvely palástja pedig ugyanez oldalon, (z) csavarorsóvá van 65 kiképezve, mely az (y) ütközőékkel bíró (w) koronglapban végződik. A kocsi hajtása egykézzel oly módon történik, hogy az (f) fogantyút függélyes síkban forgatjuk. E forgás, a (c) láncát- 70 tétel útján, ,az (n) fogaskerékre vitetik át, melynek fűrészfogszerű (o) kimetszései, előreforgás közben az (1) hüvelybe besülyesztett (m) ékekbe akadnak és így a (k)
