86368. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pallók, párnafák, deszkák, lécek, gerendák és hasonlók cementből vagy más kötőanyagból való készítésére vas vagy acéldrótbetétekkel
Megjelent 1931. évi junius hó 188 -én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 86368. SZÁM. — VITI/a. OSZTÁLY. Eljárás pallók, párnafák, deszkák, lécek, gerendák és hasonlók cementből vagy más kötőanyagokból való készítésére vas- vagy acéldrótbetétekkel. Wettstein Károly építőmester Brüx. A bejelentés napja 1921. évi december hó 3-ika. Németországi elsőbbsége 1921. évi január hó 26-ika. Eddig már készítettek gyöngébb cementpallókat, melyek pl. '2 m hossznál még mindig 4 cm vastagsággal bírtak. Ezekbe merevítés gyanánt mintegy 5 mm 5 és ennél vastagabb vasdrótokat ágyaztak be 4—8 cm távolságban egymástól, mimellett azok rendesen l A cm-nyire feküdtek a palló felülete alatt. Ez eljárással gyengébb, egész 10 és 6 10 mm vastagságú, valamint oly pallók, melyeknek készítése jelen találmány tárgyát képező eljárás célja és melyek már ez új eljárás szerint készültek is, nem állíthatók elő. 15 A találmány szerinti eljárás célja lehetőleg kis pallóvastagság elérése. Az eljárás először is annyiban tér el az eddig szokásos eljárásoktól, hogy az egyes erős merevítődrótok nagyszámú, sokkal véko-20 nyabb (*/*—'/M mm vastag) drótra vannak mintegy felosztva, melyek sűrűn egymás mellé sorakozva, a palló felső, ill. alsó felületén vannak elhelyezve, úgy hogy a merevítődrótoknak az alakdara-25 bok felületétől való távolsága egyenlő zérussal. A merevítődrótoknak az alakdarabok felületétől nagyobb távolságra való elhelyezése az általánosan használatos merevítési módszernél azért volt 80 szükséges, hogy elkerüljük az erősebb drótoknak az alakmasszából való kilépését. Gyenge drótokból álló merevítésnél azonban, melyet a találmány szerint a 85 drótok kifeszítése mellett alkalmazunk, nem szükséges, hogy a drótokat az alakdarabok felületétől nagyobb távolságban helyezzük el. Ennek felismeréséhez az a megfigyelés vezetett, hogy a drótoknak a felületen 40 való elhelyezése által, mimellett a szükséges vaskeresztmetszetet sok vékony drótra osztjuk el, az így nyert nagyobb felület folytán a tapadófelület többszörösét és a drót kilépése elleni biztonságot 45 nyerjük. Így pl. 100% nyereséget kapunk tapadó felületben, ha egy vastag drót helyett 4 vékony drótot alkalmazunk felényi átmérővel, mimellett e drótok ugyanazon összkeresztmetszetet adják. 50 A drótoknak a felületre vagy közel a felülethez való áthelyezésének célja a hatásos keresztmetszet magasságának és ezzel a test szilárdságának és ellenálló képességének növelése a legkisebb vastag- 55 ság mellett. A sok vékony drótra való felosztás eszköz e cél elérésére, mert vastag, ritkán elhelyezett drótok kilépnének az alakdarabok felső rétegéből. A vékony drótok sűrű rétege, ha azok egymás 60 mellett fekszenek is, mintegy pótolja egy vaslemez felületének hatását, mely vaslemeznél különösen a legfelső és legalsó szál veszi fel az igénybevételt. Hogy a vékony drótokat az alakdarab 65 felületén egyenletesen és egymáshoz közel, egy síkban helyezhessük el, szükséges, hogy a drótokat a formába való helyezésükkor kifeszítsük és a massza megkeményedéséig kifeszített állapotban tart- 70 suk. Kifeszített drótok elhelyezése némely építkezési alkatrészben, mint vakolattartókban, négyzetes keresztmetszetű építőtestekben, pl. cölöpökben ugyan már nem újdonság, új azonban az az eljárás, 75 mely szerint vékony, kifeszített drótokat pallók, vékony lécek és gerendák készítésénél alkalmazunk olycélból, hogy a dró-
