86352. lajstromszámú szabadalom • Javítások órakarpereceken és hasonlókon

— 2 — 10. ábrán a berendezés egy változatának távlati képe látható, még pedig alulról nézve. Az (A) karperecszalag előnyösen selyem-5 szalagból van készítve, bár tetszőleges oly anyagból készülhet, mely eléggé hajlékony és lapos szalag alakjában állítható elő. A bőséget felvevő berendezés a'(B) hengerből áll, mely a (B') hasítékkal és véko-10 nyabb (Bl) végekkel van ellátva, melyek a tartó (C) tartólemezeibe lépnek be. A tartólemezeket a (Cl) rudacskák tartják össze, melyek között mindegyik oldalon egy-egy (C2) hasíték van képezve, mely a (Bl) hasí-15 tékkal egy síkban fekszik. Mindegyik lemez külső oldalán (C3) kivágással van ellátva (4. ábra), mely a lapos (D) spirálrugót veszi fel. A kivágások ily módon a rugók számára tokot képeznek, mindegyik ki-20 vágás fölé pedig egy-egy (E) fedőlap van erősítve, melyek középpontjukban a (B) henger még jobban keskenyített végének felvételére való (E') furattal vannak ellátva. 25 A henger a (B2) részeken (B2*) kampókkal van ellátva, melyek a (D) rugókat középpontjuknál fogva tartják; a rugók külső végei a tokhoz vannak kapcsolva. Ha az (A) szalagot be akarjuk helyezni, 30 azt egyenes vonalban átfűzzük a tartó egyik oldalán levő (C2) hasítékon, azután a (B) henger (Bl) hasítékán, végül a tartó másik (02) hasítékán. A szalag végei tetszőleges módon vannak az órához erősítve 35 (1. ábra), a bőséget felvevő berendezés pedig a szalag közepén, szemben az órával van elhelyezve. Mielőtt a szalagot a berendezésen átfűzzük, a hengert a rugóhatással ellenkező irányban elforgatjuk és 40 ezáltal a rugókat kellő módon megfeszítjük, úgy hogy ha a szalagot átfűztük és a kellő helyzetbe hoztuk, a hengert pedig szabadon eresztjük, az a szalag középrészét azonnal kettős rétegben felcsavarolja (5. 45 ábra). Ebből következik, hogy ha a szalagot a tartó két oldalán meghúzzuk, ha pl. kitágítjuk, hogy a kéz fölé húzhassuk, azon része, mely a hengerre volt csavarolva, arról lehuzatik és a henger azáltal 50 rugóinak hatása ellenében elforgattatik, de abban a pillanatban, amelyben a szalagra gyakorolt húzás megszűnik, a rugók a hengert elforgatják és a felesleges bőséget felveszik, minek következményekép a 55 karperec mindenkor viselője karjához simul és ennek dacára könnyen húzható át a kéz fölött. Fontos jellemzője a találmánynak, hogy a lapos hajlékony szalag közvetlen kapcsolatban áll a hengerrel és a henger a szalag hosszához képest keresztirányban, azonban a szalagfelülettel párhuzamosan van elhelyezve úgy, hogy a szalag minden nehézség kizárásával közvetlenül reácsavarodhat, az egész berendezés pedig szorosan hozzásimulhat a karperec viselőjének karjához. A 6. ábrán kéthengeres berendezés látható, mely hengerek egyike (F)-nél, másika (Fl)-nél van elhelyezve. Ezen hengerek tartói az órára vannak erősítve és mindegyik henger a szalag egyik végét csavarolja csak fel. A berendezés másik kiviteli alakjánál (7. ábra) a (G) tartó négyszegletes és ívelt, a (H) henger pedig a tartó közepén keresztirányban végig van fektetve. A tartó alsó részén a (Gl) pofákkal van ellátva, melyek a megerősített (Hl) tengely végeinek felvételére szolgálnak. Ezen tengely körül szabadon forog a (H) henger, mely csőalakú és egyik végén állandóan zárt, míg másik végén a levehető (H2) fejjel van ellátva. A (Hl) fej a (H3) horonnyal van ellátva, úgy hogy a (H4) karima képződik, mely a (H5) hasítékkal van ellátva. A tokon belül a hengeralakú (J) spirálrugó van elhelyezve. Ezen rugó egyik vége a (Hl) tengelyben elrendezett lyukba kapaszkodik, másik vége pedig kampóalakban meg van hajlítva, hogy a (H4) karima (H5) hasítékába beléphessen. Szabad vége a (H3) horonyban fekszik. A részek a 8. ábrán feltüntetett módon rakhatók össze. A (Hl) tengely csapágyaiba a (G2) pecek segélyével van beerősítve, mely a csapágyakon és a tengelyen keresztülhalad. A rugót a tengelyen beakasztjuk, mielőtt azt tokjába bevezetjük, azután pedig a rugó másik végét a (H2) fejen beakasztjuk. A (H2) fej a kerületi (H6) pecekkel van ellátva, mely a (H) tok végén elrendezett (H7) bajonettliasítékba lép be, amiáltal a (H2) fej oldalirányú elmozgása niegakadályoztatik. A rugónak használat közben való feszítőereje oly irányú, hogy a (H6) pecket a (H7) bajonett-hasíték végében megtartja. Ha a fej helyén van, a tokot lefelé lendítjük, úgy hogy a (Hl) tengely szabad vége a másik (Gl) csapágyba belép és ott helyzetében ugyanoly módon rögzíthető, mint a másik vége, mely már rögzített állapotban van bemutatva. A (G) tartó alsó felületén a hajlított végű (G3) rudak vannak elrendezve, melyek a szalagnak a hengerhez és a hengertől való elvezetésére szolgálnak; a henger maga a (H8) hasítékkal van ellátva, úgy hogy a