86336. lajstromszámú szabadalom • Fáradt-gőz injektor

Megjelent 1931. évi junius hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI jUffiK SZABAD A L1I1 BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 86336. SZÁM. — Ve/l. OSZTÁLY. Fáradtgőz-inj ektor. Metcalfe Richárd Dávid mérnök Romiley és Metcalfe James Croxon mérnök Marple (Anglia). A bejelentés napja 1922. évi szeptember hó 13-ika. Fáradtgőz-injektoroknál eddig a fáradt­gőz táplálása két részre volt osztva s az egyik rész a tápvízre ütközött, miután az a fáradtgaz másik részével találkozott. A 5 nyomást rendszerint oly szervek révén fo­kozták, melyek segélyével teljes kazán­nyomású gőzt lehetett bevezetni s az in­jektort működtetni, ha fáradtgőz nem állt rendelkezésre; oly szerveket is alkalmaz­.0 tak, melyek révén légköri nyomásra fojtott friss gőzt lehetett táplálni. A jelen találmány tárgya olyan injektor, melyben a nyomást kizárólag a fáradtgőz létesíti. ,5 A találmány tárgyát képező fáradtgőz­injektor főrészei egy főgőzfuvóka, egy víz­fuvóka, vagy előkeverő fúvóka, melynek bebocsátó végébe a főfuvókából jövő fá­radtgőz vízzel együtt lép, és melynek ki­!0 bocsátó vége körül egy járulékos fáradt­gőzsugár áramlik, továbbá egy keverő­l'uvóka; az ezen főrészekkel ellátott injek­tor lényeges jellemvonása már most abban áll, hogy a vízfuvóka és a keverőfuvóka 15 között egy további előkeverőfuvóka van elrendezve és az ezen két fúvóka közötti tér egy zárt kamrával, vagy rekesszel köz­lekedik, amelyben a keverőfuvókába be­lépő sugár erős vacuumot létesít és tart 0 fenn. A találmány kiterjed egy további elő­keverőíuvókának és szükség esetén a víz­fuvókának a keverőfuvóka egy nyúlványá­ban való elrendezésére. 5 A találmány kiterjed továbbá olyan ja­vított szervekre, melyek révén a fáradt­gőz táplálás megszűntekor légköri nyo­másra fojtott friss gőz táplálása révén le­het az injektort működtetni. A csatolt rajzok a találmány tárgyának 40 néhány példáját tüntetik fel. 1. és 2. ábrák az egyik példát hossz­metszetben, ill. részben metszett felül­nézetben tüntetik fel; 3. és 4. ábrák egy másik kiviteli alakot 45 ábrázolnak. Az injektor főrészei az (a) nyomófuvóka, egy nyíló és záródó (c) csapóval ellátott (b) keverőfuvóka, egy (d) vízfuvóka, egy a (b) és (d) fúvókák között elrendezett 50 (e) keverőfuvóka, egy a fáradtgőz főtöme­gét bebocsátó (g) fúvóka, egy a friss gőzt tápláló (h) fúvóka, és egy ezt környező (i) tér, amelyen keresztül kb. légköri nyo­másra fojtott friss gőzt lehet az injek- 55 torba táplálni, ha a rendes fáradtgőz táp­lálás nem eszközölhető. A fáradtgőznek az injektorba való belépését a (j) szelep szabályozza. A (dl) csatornán át (2. ábra) a (d) vízfuvóka kilépő nyílásához gőz lép- 60 het. A találmány értelmében a (b) és (e) fúvókák közötti gyűrűs rés a (k) vacuum­kamrával közlekedik. A fúvókákon át­haladó sugár a (k) kamrában tetemes va- 65 cuumot létesít s ennek folytán az injektor magasabb nyomással szemben képes szállí­tani, mintha a (k) kamrát nem alkal­maznék. A feltüntetett injektor a (k) kamra nélkül négyzet cm-ként kb. 9.5 kg 70 nyomással szemben szállítóképes, mely ér­ték a tápvíz hőmérsékével változik, míg azonos körülmények mellett, de a (k) va­cuumkamra alkalmazása esetén a nyomás 12—14 kg-ra fokozható. 75 Az 1. és 2. ábrabeli injektornál a (k) va­cuumkamra az (e) előkeverőfuvóka és a (b) keverőfuvóka között képezett térrel

Next

/
Thumbnails
Contents