86280. lajstromszámú szabadalom • Forgó vagy mű-ujj

Megjelent 1931. évi junius lió 1-én. » MAGYAR KIRÁLYI- jSSSjÍL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 86280. SZÁM. — Vll/e. OSZTÁLY. Fogó vagy műujj. Palencsár Andor gépművezető Wien. A bejelentés napja 1918. évi február hó 4-ike. A műkarok vagy műkezek számára eddigelé ajánlott fogók vagy műujjak azt a 'hátrányt mulatják, hogy különösen vékony és sima tárgyak szilárd tartása lehe-5 tetlen és az ezen szervek zárására vagy, behajlítására felhasznált erő az elért szorítóhatással vagy a fogó- vagy ujjízek ki(nyujtása ellen érvényesítendő ellenállással semmiféle arányban sincsen. Tapasztalat 10 Szerint a szorító- vagy behajlított hely-' zetbe hozott tagok, dacára a húzó- vagy 'állítószerveikre gyakorolt nagy erőkifejtésnek, igen csekély külső erők által a tartott tárgyaktól eltávolíthatók, úgy hogy 15 tennekfolytán utóbbiak szilárd tartása nagyon kétségessé válik, de erős és biztos taódon egyáltalán nem érhető el. Jelen találmány tárgya oly fogó vagy műujj, melynek ízei a behajlított vagy 20 szorítóhelyzetből kívülről beható erők által nem mozgathatók vissza a kinyújtott helyzetbe, ellenben a húzó- vagy állítószervek taiegfelelő működtetését kívánják, ha azokat ismét ki akarjuk nyújtani és a meg-25 fogott tárgytól el akarjuk távolítani. A találmány lényege ahban áll, hogy a fogó vagy műujj ízei könyökemeltyűk által vannak összekötve, melyek ezen könyökemeltyűk egyikére ható húzó- vagy 80 állítászerv által a fogó vagy ujj kinyújtott helyzetének megfelelő szöghelyzetből a teljesen behajlított helyzetbe hozhatók vagy fordítva, amidőn az utóbbi helyzetben a könyökemeltyűkarok csuklós kapcsoló-85 pontjai és csuklópontja közelítőleg egy egyenesbe jutnak. Ily módon a fogó- vagy ujjízekre gyakorolt nagy külső erőbehatásnál sem lehet azok helyzetét megváltótatni és ez a helyzetváltoztatás csakis a % egymással összekötött könyöke in e 1 ty .ikre 40 ható állítószervvel lehetséges. A csatolt rajzok kiviteli példák gyanánt műujjak hosszmetszeteit mutatják és pedig kinyújtott és összehajlított helyzetben. Az 45 1. és 2. ábra szerinti példa a páratlan és páros számú ujjízek ne k egy-egy kőnyökemeltyűvel való összekötését mutatja; a 3. és 4. ábrán feltüntetett pékla azt mutatja, hogy az ízek sorhan egymásután is 50 köthetők össze könyökemeltyűk által. Az 5. és 6. áhra ezen két kivitel kombinációját mutatja. Az (a, b, c, d) ujjízek (tő-, vég-, közép'és körömíz) egymással az (e, f, g) forgás- 55 pontokban csuklósan vannak összekötve és a tányéroldalukon ki vannak vágva, hogy a behajlítást lehetővé tegyék; a meghajlított ujjnál az ujj külső oldalán az ízek közöt: keletkező szabad terek (h, i, k) 60 süvegekkel vannak elfödve. A találmány értelmében az 1. és 2. ábra szerinti kivitelnél az (a) tőíz és a (c), középíz egy (m, n) könyökemeltyű által Vannak összekötve, míg a (b) végíz és a 65 (d) körömíz egy második (p, q) könyökemeltyíi által vannak összekapcsolva. Az első (m, n) könyökemeiltyű (o) csuklópontjára az (r) húzó- vagy állítászerv hat, mely pl. egy műkézbe van vezetve és; 70 ebben ismert módon zárókészülékkel le-> bet összekötve. A másik (p, q) könyökemeltyű (s) csuklópontjára egy merev kapcsolórúd vagy mint a rajzon fel van tüntetve, egy (t) 75 rugó hat, mely másrészt az (n) könyökemeltyűkarra csuklósan van erősítve. Ilymódon az (r) állítászerv az (m, n) könyökemeltyűre közvetlenül és a következő (p,