86274. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolás az áthallás mérésre többvezetékes távbeszélő rendszereknél

Megjelent 1931. évi június lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI J|ÜBi| SZABADALMI BIRrtsJfl SZABADALMI LEÍRÁS 86274. SZÁM. — Vll/j. OSZTÁLY. Eljárás és kapcsolás az áthallás mérésére többvezetékes távbeszélőrendszereknél. Felten & Guilleaume Carlswerk Aktiengesellschaft cég" Köln-Mühlheim a/ít. A bejelentés napja 1921. évi december hó 19-ike. Németországi elsőbbsége 1921. évi május hó 26 ika. Többvezetékes távbeszélőrendszerelvnek egyes vezetékei között az áthallás nagyságát eddig azáltal mérték, hogy azt egy hitelesítő vezetéknek az indukáló vezeték-5 ben ugyanazon hangerősséget létrehozó fojtásával hasonlítottak össze. Emellett iigy jártak el, hogy egy alkalmas váltakozó áramú áramforrás áramát átkapcsolóberendezés segélyével felváltva a 10 hitelesítő vezetéken és a vizsgálandó vezetékeken át egy telefonhoz vezették, ahol is utóbbi esetben az áramforrás az indukáló vezetékhez, a telefon pedig a többvezetékes rendszernek ugyanazon a 15 végén az indukált vezetékhez volt kapcsolva. A hitelesítő vezetéknek azt a fojtását, amelynél a telefonban mindkét esetben ugyanaz a hangerősség mutatkozik, az áthallás nagyságának nevezik. 20 A beálított fojtásnál a hitelesítő vezetékbe belépő Ja kezdeti és az abból Je végső áramerőisiség viszonyát a következő egyenlet fejezi ki: 25 ahol (e) a természetes logaritmusok bázisát jelenti. Minthogy a telefonban egyenlő végső áramerősségre állítunk be, a !í fojtás értéke az áthallás mértékét csak akkor adja meg helyesen, ha a hitelesítő veze-80 téknek és az indukáló vezetéknek kezdetén az áramerősségek is egyenlők és ezenkívül a telefon a hitelesítő vezetékre ugyanazt a visszahatást gyakorolja, mint az indukált vezetékre. Mindkét feltétel 15 csak akkor van kielégítve, ha a hitelesítő vezeték kezdetén és végén a látszólagos ellenállások az indukáló és indukált vezetékek megfelelő ellenállásaival azonosak. Az eddigi törekvések, melyek több ismertté vált javaslat alakjában nyilvánul- 40 tak meg, arra irányultak, hogy a hitelesítő vezetékeknek ne csak fojtása legyen beállítható,, hanem az ezen vezetékek kezdetén és végén levő látszólagos ellenállások is, oly célból, hogy ezen ellenállásokat 45 a vizsgálandó vezetékek látszólagos ellenállásaival azonos értékekre állíthassuk be. Minthogy azonban a látszólagos ellenállások a vizsgálandó vezetékek hossza és neme szerint igen különbözők és ezen- 50 kívül, különösen hosszú és pupinizált vezetékeknél csak nehezen utánozhatok, következésképen vagy a hitelesítő vezetékek szerkezete és alkalmazása volt igen komplikált, vagy pedig adott körülmények 55 között igen durván megközelítő mérési eredményekkel kellett megelégedni. Ezen hátrányok elkerülésére a talál- -mány értelmében új utat követve úgy járunk el, hogy az áthallás nagyságát 60 ugyan a definíciónak megfelelően egy hitelesítő vezeték fojtásának mértékére vonatkoztatjuk, a mérést azonban nem hitelesítő vezetékei való összehasonlítás jitján, hanem azáltal végezzük, hogy az 65 indukáló vezetékben uralkodó feszültségnek az indukált vezetékben uralkodó feszültséghez való viszonyát mérjük. Valamely vezetéknek fojtási tényezője ugyanis nem csak a vezeték kezdetén és végén 70 uralkodó áramerősségek viszonyával, hanem a vezeték kezdetén és végén uralkodó feszültségek viszonyával is egyenlő és mérőszámát a Va : Ve feszültségviszony is megadja. 75 A találmány értelmében a mérést azál-