86272. lajstromszámú szabadalom • Száraz elem

Megjelent 1931. évi junius hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI jHHK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 86372. SZÁM. — VII/i. OSZTÁLY. Száraz elem. Marsctialko Béla vegyészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1922. évi március hó 28-ika. Eddig a sűrítő anyaggal, mint agar-ral, keményítővel stb. merevített és rendesen chlorcinket, vagy chlorkalciumot is tartalmazó szalmiákelektrolyttel működő, lec-5 lanché-typusú száraz elemek a depolarizátormasszát legjobb esetben 40%-ig, a cinkanódát pedig alig 20%-ig hasznosították. Ez a hasznosítás a legkisebb gyártási hanyagság esetén azonban még ilyen mér-10 tékben sem volt elérhető. Ilyen elemek kisülési görbéje meglehetős meredeken esik, különösen tartós kisülés esetén. Tározásnál a tartósság belső rövidzárlatok folytán gyakran rendkívül mérvben csökken. 15 A találmány célja az, hogy a sűrűségnek és az ozmotikus nyomásoknak az áramtermeléskor fellépő változásai folytán előidézett fokozott folyadék-keringetés által az említett hátrányokat lényegesen 20 korlátozzuk, a nem sűrített chloramoniumoldattal töltött Lcclanché-typusú elemben az egyrészt az anódához, másrészt a depolarizátormasszához fekvő diafragma, sem pedig a depolarizátorinassza nincs teljesen 25 alámerítve, a tartály alsó részében pedig elektrolyttér van szabadon hagyva. A csatolt rajz 1. ábrája egy foganatosítási példát tüntet fel. (1) a szigetelő anyagú tartály, (2) a cink-30 anóda, (3) a szénkathóda és (4) a depolarizátormassza. A találmány értelmében a folyadék szintje a depolarizátor és a diafragma felső széle alatt van. Az egyrészt az anódához, másrészt a depolarizátor-85 masszához, 511. a kathódából és depolarizátorliól álló ú. n. babák alkalmazásakor a babaköpenyhez illeszkedő (5) diafragma célszerűeen igen fel szívóképes anyagból áll, mint amilyen a pamutfátyol, a vastagabb asbest-szövet stb.; legjobban bevált yj a sajtolatlan és enyvezetten cellulóza, amely (1 emjezalakbanJ a cielhilózagyárak nyersterméke gyanánt jön forgalomba. Az elektródák és a depolarizátormassza az (1) tartály alsó részében a folyadékrészek sza- 45 bad mozgását megengedő (6) szabad elektrolyt-teret hagynak üresen, melybe a diafraigma többé-kevésbbé benyúlhat. A (3) elektróda és a (4) depolarizátormassza helyzete pl. a paraffinált lyukgatott (7) áll- 50 vány révén biztosítható. Lényeges, hogy a depolarizátor és a diafragma átnedvesedése után az elektrolyt-tér még majdnem, vagy teljesen tele legyen elektrolyttal; semmi esetre sem szabad a tartályt magát 55 teljesen megtölteni az elektrolyttel, de sőt ajánlatos, hogy a diafragmának és a depolarizátomak csak alsó csíkjai merüljenek az elektrolytba, úgy hogy az elem átnedvesedése főleg a felszívott folyadék révén 60 történik. A 2. ábrán (II) alatt egy ilyen módon kiképezett, 100 gr depolarizátormasszát tartalmazó elemnek 50 milli-ampére állandó áramtermelés mellett felvett kisülési gör- ÖÍ> béje van feltüntetve, míg (III) és (IV) az azonos nagyságú, közönséges, sűrített elektrolyttal töltött jó minőségű szárazelemnek, ill. egy ú. n. zacskóelemnek megfelelő kisülési görbéit jelzik. Agörbék összeha- 70 sonlításából látható, hogy az új elemnek üzemi élettartama (18 nap) 50%-kal nagyobb, mint az eddig ismert elemeké (10— 12 nap). Az új elein meglepő teljesítménye való- 75 színűleg annak köszönhető, hogy a sűrítő 1