86190. lajstromszámú szabadalom • Szárító eljárás különösen fához
Megjelent 1931. évi junius hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÁÖ SZABADALMI LEIRAS 86190. SZÁM. — VIII/C. OSZTÁLY. Szárító eljárás, különösen iához. Dr. Mttller Paul Hermann mérnök Hannover, Benno Schilde Maschinenbau A.-G. és Boleg- Adolf főmérnök Hersfeld. A bejelentés napja 1923. évi március hó 1-je. A szokásos szárító, különösen faszárító eljárások azon alapszanak, hogy a szárítandó anyagból vízgőzt vonnak el azáltal, hogy a környező légköri levegő gőzfe-6 sziiltségét alacsonyabb mértéken tartják, mint amekkora a szárítandó anyagé, pl. a fáé. Ez ismeretes módon a fát körülvevő levegő felhevítése útján történik. Ekkor ez a levegő a fából vízgőzt vesz fel és a 10 fának meleget ad le, ami pótolja a fából elvont nedvesség elgőzölögtetési hőjét. Ez, az eljárás friss fára alkalmazva azzal a hátránnyal jár, hogy a fa felszíne és a közvetlenül ez alatt lévő rétegek gyor-16 saibban száradnak, mint a mélyebben fekvő rétegek. Minthogy a fa a szárítás alkalmával zsugorodik, ennélfogva a felszínhez közel fekvő rétegek a rostra ha rántirányban gyorsabban húzódnak össze, 20 mint a mélyebben fekvő rétegek. Ennek következménye a fa ismeretes repedezése, mely kemény fánál nagy mértékben lép ípl. Ennek folytán hátrányos az ismeretes gyorsszárító eljárásoknak friss fára, 35 különösen kemény fára való alkalmazása. Hasonlóképpen hátrányos a légköri nyomásnak megfelelő vagy ennél nagyobb nyomású, túlhevített gőzzel való ismeretes szárítás is, minthogy ez is ugyanazon hát-50 rányokkal jár. A jelen találmány szerinti eljárás, mely az eddigi eljárások hátrányait kiküszöböli, a vízgőznek a szárító folyamatok céljaira eddig ki nem használt azon tu-55 lajdonságán alapszik, hogy az igen csekély feszültségnél (vákuumnál), mely a légköri nyomásnak csak tört részére rúg, már alacsony hőmérsékleten is túlhevített állapotú lehet. Ennélfogva a vízgőz nedvesség felvételére már alacsony hő- 40 mérsékleten is alkalmas, ha a vízgőzt állandóan mozgásban tartjuk. így pl. 0.02 absz. atm. nyomású gőz 35°-on már 18°-kal túlhevített, tehát a szárítandó anyagnak hőt képes leadni és abból necl- 45 vességet felvenni anélkül, hogy a szárítandó anyag nagymértékű felhevítést szenvedne. Az eljárást gyakorlatilag akként foganatosítjuk, hogy a szárítandó fát zárt 50 térbe visszük, amelyben vákuumot létesítünk és amelyben a fából fejlődő vízgőzt, valamint a fából kitóduló gázokat részben kiszivatjuk, részben pedig a térben keringtetjük és fűtőtestek segélyével 55 mindaddig hevítjük, míg a fa eléggé ki nem száradt. Emellett előnyös, ha nemcsak a vízgőz, hanem mindenekelőtt a fában lévő gázok is, a fa belseje és környezete közötti nyomáskülönbség hatása alatt 60 kihajtatnak. Ekkor a gázok a nedvességet maguk előtt hajtják, még mielőtt az elpárologna. Ekként a fa külső felületéhez a fa belsejéből ismét nedvesség jut, minek folytán a fa külső része nem zsu- 65 gorodik gyorsabban, mint annak belseje. Ily módon gyors, belül és kívül egyenletes szárítást érünk el. A mellékelt rajzokon az ezen eljárás keresztülvitelére alkalmas készüléknek há- 70 rom foganatosítási példája van vázlatosan feltüntetve. Az 1. ábra az egyik foganatosítási alaknak keresztmetszete, a
