86096. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ötvözött acélok és vasak gyártására

Megjelent 1931. évi junius hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BIKÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 86096. SZÁM. — XII/d. OSZTÁLY. Eljárás ötvözött acélok és vasak gyártására. Saklatwalla Byramji Dorabji mérnök Craí'ton. A bejelentés napja 1923. évi január hó 31-ike. É. A. E. Á.-beli elsőbbsége 1922. évi április hó 15-ike. A .találmány ötvözött acélok és vasak »yáritásária, különösen az ötvöző elemekleik közvetlenül érceikből való redukálására és a kívánt ötvözött acéloknak és vajaiknak fölös szénnek a kész acélba, vagy sr&sba való juttatása nélküli termelésére vonatkozik. Az ötvözött acéloknak és vasaknak edlig használatos gyártási eljárásálban az >lvadt acél- vagy vasfürdőhöz az ötvöző iémeiket már redukált fémes állapotban, •endesen vasötvözet alakjában adagolták. Lgy pl. a megfelelő acél előállítása céljáról a kemencében lévő vagy a már az önőüstbe lecsapolt olvadt acélhoz ferromaníánt, í'errochrómot, l'errotitánt, ferrowolframot, fesrrowanadiumot, ferrouránt, 'erromolybdént, ferronikkelt vagy fémíihkelt, vagy ferrokobaltot, vagy fémko>altot adagoltak. Minthogy ezen fierroötrözetek kereskedelmi minőségei számotevő mennyiségű szenet tartalmazaiak, az lyen eljárás révén fölös mennyiségű sziéai utott az acélba. Ha viszont alacsony zéntarta.lómmal bíró feiriroötvözeteket alkalmaznánk, ezeknek magas ária az acél eranelési költségét rendkívül fokozná, ízen hátrányok különösen olyan acélok [yártásánál lényegesek, melyek nagyaeranyiségű ötvöző fémet, de csak kevés zenet tartalmaznak; ilyenek pl. az ú. n. foltmentes" acélok, vagy vasak, melyek 1—15% chrómtantalom mellett csak kevés zenet tartalmaznak. Gazdasági szempontokból nem hiasznállatunk az ilyen vasak előállítására köönséges, magas széntartalmú ferroötvözeeket, mielyek adagolása után a vasat de;arbonizálnók, mert a szén kioxidálásával egyidejűleg az ötvöző fémeknek egy taté- 40 mes része is oxidálódna és ennek folytán kár bem enne. Az ötvözött vasaik azon szokásos gyártási eljárásának, melynél az olvadt vashoz fémes ferroöitvözeteket adagolunk, 45 egy másik hátránya a különítményképződés (Saigerung). Minthogy az ötvözetet szilárd állapotban adagoljuk s a beadagolt darabok az olvadt acél felületén úsznak, mindegyik darab központot képez az 50 ötvöző fém összegyűlésére. Minthogy az ötvöző fém hiábavaló oxidálódásának elkerülésére a vasat a beadagolt ötvözet darab ok megolvadása után haladéktalanul kiöntik, az említett magasabb tömény- 55 ségű körzetekből az ötvözőíém nem tud az egész fémtömegbe diffusió révén eloszlani. Emellett a használatos ferroötvötek különböző olvadásponttal és oldhatósággal bíró alkatrészeket tartalmaznák; qq a közönséges ötvözetekben ilyen alkatrészek, pl. a karbidek, melyeknek olvadáspontja magasabb az ötvözet többi alkatrészénél. Ha ilyen karbidtartalmú vasötvözetet adagolunk az olvadt vashoz, az öt- 65 vözet többi részéinek teljes eloszlása után is még a karbidtartialom szilárd alakban fog az olvadt acélban úszni, anélkül, hogy ötvöző-fémtartalimát a fürdőnek leadná Az ilyen szilárd részek, melyek az ötvöző- 70 fémnek nagy százalékos mennyiségét tartalmazzák, az acél lehűlésekor különítményeket képeznek. A fent ismertetett hátrányokat azáltal kerüljük el, hogy az ötvözőfémet a fürdő- 75. höz oxid, vagy érc alakjában adagoljuk, melyet az olvadt acélban lévő redukálóközeggel redukálunk. A redukálóközeget