86049. lajstromszámú szabadalom • Nyeső olló

Megjelent 1931. évi jvi n iu s hó 15-én . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 86049. SZÁM. — X/b. OSZTÁLY. Nyeső olló. Müller Henrik esztergályos Budapest. A bejelentés napja 1923. évi március hó 20-ika. A találmány tárgya ágak és venyigék elvágására szolgáló nyeső ollóra vonat­kozik. Ismeretes, hogy ágak, venyigék és ehhez hasonló alakú tárgyak átvágására 5 a metszés alkalmasabb, mint a vágás, il­letőleg nyírás, mert az első műveletnél a szerszám az él hosszirányában el is mo­zog, míg a vágás, illetőleg nyírásnál a szerszám kizárólagosan, az él irányára 10 merőlegesen mozog. A közönséges ollók­nál tisztán nyírással történik az ágaknak, illetőleg venyigéknek szétválasztása, ami jelentékeny erőkifejtést igényel. Fenti ta­pasztalatokból kiindulva, megkísérelték 15 már oly nyesőollóknak szerkesztését, amelyeknél az élek, közeledésük közben, egymáshoz képest hosszirányban el is to­lódnak és ilyképp a nyíráson kívül met­szőmozgást is végeznek. A kísérletek 20 annyiban megfeleltek a várakozásoknak, hogy e javított ollókkal tényleg könnyeb­ben voltak az ágak és venyigék elvágha­tok. Ellenben az eddigi ilyen fajta ollók­nál aránylag bonyolult, költséges és 25 könnyen romló szerkezetek biztosítják áz éleknek viszonylagos hosszirányú eltoló­dását, miért is ezek a gyakorlatban csak kevéssé terjedhettek el. A jelen talál­mány tárgya oly nyeső olló, mely az élek 30 metsző mozgását, minden szerkezeti komplikáció nélkül, azáltal létesíti, hogy az éleknek forgáscsapját, az élek keresz­tezési pontjához képest, oldalirányban helyezi el, az eddig szokásos középhely-35 zettel szemben. A rajzon a nyeső ollónak egyik példa­képpeni kiviteli alakja látható. Az 1. és 2. ábrák az olló működtetésének megértéséhez szükséges magyarázó váz-40 latokat, míg a 3., 4. ábrák az ollót nyitott és összecsu­kott helyzetben tüntetik fel. Az 1. ábra az eddig használatos nyeső­ollók vázlatát mutatja, melynél a (b, c) élek (d) forgáspontja beleesik a nyitott 45 élek keresztezés! pontjába, illetőleg an­nak közelében, az élek alkotta szög fele­zőjében van elrendezve. Ez elrendezésnél a (b, c) élek azonos hosszúságúak, (b' c') görbületi sugaraik egyenlő hosszúak és a 50 (b", c") görbületi középpontok, összecsu­kott élek mellett összeesenek. Az élek összecsukásakor a (b) él (2, 3, 4, 5, 6) pont­jai a (2", 3", 4", 5", 6") köríveken mozog­nak, melyeknek közös középpontja a (d) 55 forgáscsapba esik és amelyek végül fe­dik a (c) élnek a (2', 3', 4', 5', 6') pontjait. A 2. ábra szerinti vázlatnál, az ugyan­csak körívalakú és azonos hosszaságú (b') sugárral bíró (b, c) élek viszonylagos 60 forgás pontja beleesik a két (b, c) élet al­kotó ívek közös (b") középpontjába. Itt tehát a (b, c) élek viszonylagos moz­gatásakor azok egymáshoz képest, hossz­irányban eltolódnak anélkül, hogy egy- 65 máshoz képest közelednének vagy távo­lodnának. Ily szerszámmal, a két él ösz­szeműködése által sem vágni, sem met­szeni nem lehet. Azonban világos, hogy, ha a (b, c) élek 7C közös forgáspontját sem az 1. ábra sze­rinti, sem pedig a 2. ábra szerinti hely­zetbe nem hozzuk, hanem ezektől eltérő, más elrendezést adunk, úgy a két szélső eset között egy középeset fog keletkezni, 75 amelynél a (b, c) élek viszonylagos elfor­gatásukkor, egymáshoz közelednek is és egymáshoz képest, hosszirányban el is tolódnak. A 3., 4. ábrák egy ilyen ollónak gyakor- 80

Next

/
Thumbnails
Contents