86040. lajstromszámú szabadalom • Elem és eljárás elektromos áramtermelésre és fémek redukálására

Megjelent 1931. évi jvinius hó 15-én. MAGYAR KIRÍLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 86040. SZÁM. — VII/Í. OSZTÁLY. Elem és eljárás elektromos áramtermelésre és fémek redukálására. Dr. Rhorer László állatorvosi főiskolai nyűg-, r. tanár Budapest. A bejelentés napja 1915. évi junius hó 4-ike. A találmány tárgyát elem és eljárás teszi eleketromos áramnak termelésére és . fémeknek redukálására. A találmány ki­indulási pontja az a közismert reakció, 5 amely szerint a szén kellő magas hőmér­séken a fémeket oxidjaiból és egyéb ve­gyületeiből redukálja. A találmány sze­rint összeállított elem elektródái közül szén az anód, a fém pedig a kathód, 10 amely utóbbi a fémoxiddal vezető össze­köttetésben van. Hogy már most a reak­ció csakis elektrochemiai úton folyjék le, szükséges, hogy a két elektróda egymás­sal ne közvetlenül, hanem megfelelő elek-15 trolit közvetítésével érintkezzék, lényegi­leg a következő séma értelmében: szénanód — elektrolit — fémoxid (fém­vegyület) — fémkathód. Az ezen séma értelmében összeállított 20 elem természetesen csak akkor működik, ha azt a szénredukcióhoz szükséges ma­gas, a redukálandó fém természetéhez al­kalmazva, 700—1300 C° körüli hőmérsékre hevítjük, amely hőfokon az elektrolit is 25 megömlik. Ha már most az elemet zárjuk, a fémelektródán a fémelektróda elhasz­nálódásának megfelelőleg a fémoxidból fém válik le, miközben elektromos áram termelődik, tehát a folyamat külső meg-80 jelenésében hasonlatos pl. a Daniell-féle elem működéséhez, amelynél rézszulfát oldatból cinkkel elektromos áram terme­lődése mellett réz válik le. Az új elemnél fellépő reakciók természetesen egészen 85 mások. Elektrolitként célszerűen valamely könnyen olvadó sót, vagy ilyen sók keve­rékét, például alkálikarbonátokat, alkáli­szilikátokat, borátokat avagy megpmlesz­tett alkálihidroxidokat stb. is használha- 40 tünk. Az elektrolit a reakciót lényegileg csak közvetíti, amennyiben folytonosan visszaalakul, úgy hogy a reakció vég­eredményében a közismert egyenlet sze­rint folyik le: 45 fémoxid + szén = szénoxid + fém. A fémoxidot fémelektródával tetszés­szerinti alkalmas módon hozzuk vezető összeköttetésbe. Történhetik ez például akként, hogy az oxidot a fémelektródára 50 rásajtoljuk, vagy pedig az elektródát meghajlítva az oxidot annak vízszintes szára fölé rétegezzük. Eljárhatunk ak­ként is, hogy pl. a fémelektródát rácssze­rűen vagy szitaszövetből háló alakjában 55 képezve ki, ezzel tartjuk együtt a fém­oxidot. Ezen és egyéb tetszés szerinti ki­viteli módok a találmány lényegét termé­szetesen nem érintik. Célszerű, ha az elektródákat, a magas 60 hőmérséken a levegő oxigénjének beha­tása folytán könnyen bekövetkező oxidá­ció illetve elégés meggátlása céljából az elektrolitból kiálló végükön tűzálló anyagból készült burkolattal pl. porcéi- 65 Ián- vagy magnéziacsövekkel megvédjük. Ugyancsak tűzálló anyagból kell az elemet felvevő tégelynek is készülnie s egyúttal tekintettel kell arra is lenni, hogy a tégelyt a megömlesztett elektrolit 70 tönkfe ne tegye. Célirányos, ha a tégelyt s ezzel együtt az egész elemet akár külső, akár belső fűtéssel kemenceszerűleg ké­pezzük ki. Az ilyképp összeállított elemet illetőleg 75

Next

/
Thumbnails
Contents