85924. lajstromszámú szabadalom • Eljárás katalizátorok előállítására szintetikus ammónia készítésére
Megjelent 1931. évi jun ins lió 15-én . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 85924. SZÁM. IVll/1. OSZTÁLY. Eljárás katalizátorok előállítására szintetikus ammónia készítésére. Dr. Casale Luigi vegyész Róma. A bejelentés napja 1923. évi szeptember hó 22-ike. Ammóniának elemeiből való szintézisére szolgáló vaskatalizátorok előállítására eddig tiszta vagy kereskedósbeli vasat használtak. Vasoxidokat, pl. magnetitet is 5 ajánlottak és azokat, különösen természetes oxidoknak, mint a magnetitnek használatánál, előzetesen kb. 1000° C-ra való hevítésnek vetették alá, miután a magnetit, amint azt kísérletek igazolják, hevítés 10 után jobb katalizátort ad. Azonban az öszszes, fent jelzett katalizátoroknak a gyakorlati alkalmazásnál hátrányai vannak. Feltaláló már most azt találta, hogy nagyon jó katalizátort kapunk akkor, ha a 15 vasoxidokat vagy a vascsoport fémeinek oxidjait tiszta oxigén jelenlétében nagyobb égési meleggel bíró anyagok olyan mennyiségeivel hevítjük, hogy a reakciónál fejlődő meleg a masszát a forrponthoz 20 közeli hőmérsékletre vagy a forrpontnak hőmérsékletére hozhatja. Oxidok gyanánt természetes vagy mesterséges vasoxidokat, valamint a vascsoport fémeinek természetes vagy mestersé-25 ges oxidjait lehet használni. Lehet a vasnak vagy a vascsoport fémeinek olyan vegyületeit is alkalmazni, melyek az eljárásnál a megfelelő oxidokat adják. Nagyobb égési meleggel bíró anyagok gya-J0 nánt használhatunk például szenet, magnéziumot, alumíniumot, kálciumot, ferrotitánt, ferromolibdánt, ferromangánt és ferrosilieiumot. Az eljárás azt eredményezi, hogy a ka-Í5 talizátorban a nem redukálható oxidok, amelyek a vasnak és a vascsoportba tartozó fémeknek katalitos hatását erősítik, könnyen szétoszlanak a masszában, mimellett azt a mennyiséget, amelynek végül a katalizátorban vissza kell maradnia, 40 előre meg lehet határozni. Az oxidok, amelyek a vasnak és a vascsoportba tartozó fémeknek katalitos hatását erősítik, mint ilyenek, a katalizáló oxidokkal való keverékben használhatók. 45 Lehet azonban a megfelelő fémeket is hozzáadni és azokat az eljárás folyamán oxidálni. A fémek nagy oxidációs meleget fejlesztenek, miáltal az eljáráshoz szükséges magas hőmérséklet elérés-e elősegít- 50 tetik. Az eljárást a következő módon foganatosíthatjuk: Hengeres tégely fenekére, amely az eljárásnál használt hőmérsékletnek ele- 55 gendőképen ellentáll, poralakú vasoxidnak kalcinált dolomittal való rétegét helyezzük el. Egy vasbádogból való hengert függélyesen behelyezünk a tégelybe és a vasoxidból és kalcinált dolomitból álló 60 elegyet a henger falazata és a tégely falazata közti térbe szorítjuk. A hengert megtöltjük a vasoxid és szén keverékével. Előzőleg betesszük az alumínium, kálcium, magnézium, ferrotitán 65 stb. kívánt mennyiséget a keverékbe. Legcélszerűbben a fémeket alkalmazzuk, lehet azonban az oxidokat is használni. A maszszát egyik ponton meggyujtjuk és azután erős áramban tiszta oxigént vezetünk a 70 masszán keresztül. Ezáltal a reakció az egész masszán elterjed. Eleintén olvadás és azután erős forrás lép fel, emellett a massza egyrésze elpárolog. Az oxigént addig engedjük az olvasztott masszára hatni, 75 míg az a fellépő lehűlés folytán pépszerűvé válik. Kihűlés után a masszát darabokra törjük, amely azután jó katalizátort ad.
