85748. lajstromszámú szabadalom • Izzó kathodás kisütő cső ráccsal
Megjelent 1934. évi április hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG szabadalmi leírás 85748. SZÁM. — VII/f. OSZTÁLY. Izzókatódás kísütőcsó' ráccsal. Siemens & Halske A. G. Berlin-Siemensstadt. A bejelentés napja 1922. évi november hó 25-ike. Németországi elsőbbsége 1921. évi december hó 2-ika. A jelen találmány olyan, rácsos elektroncsövekre vonatkozik, melyeket quantitativ mérésekhez használnak, főleg olyanokra, melyeknél valamely mérendő feszültséget a rács és a katóda közé kapcsolnak, hogy azt az anódakörben lévő árammutatóval megmérjék. Az ilyen elektroncsöveknek két feltételnek kell megí'elelniök. Mindenekelőtt a rácsáramnak igen kicsinynek kell lennie, hogy a eső és az árammutató által alkotott feszültságmérő áramfogyasztása lehetőleg kiosiny legyen. Azután a viszonynak a mérendő feszültség vagy — ami ugyanaz — a ráosáram és az anódaáram közt állandónak kell lennie. Az elektroncsövek eddigi alkalmaztatási módjainál ennek a két feltételnek pontos betartása nem volt fontos. Váltakozóárammal való méréseknél pl. kezdeti (bejárati) átvivőt használtak, mely olyan sok áramot fogyasztott, hogy a tulajdonképpeni rácsáram hozzá képest figyelembe sem jött. Továbbá az elektroncsőnek ia szokásos, erősbítésre való alkalmazásakor nem volt szükség az erősbítőtényezőnek kis törtrészekig pontos változatlanságára. Az elektroncsövek ismert működtetési módja öddig megfelelt céljának, azonban nem alkalmazható többé, ha vele egyenáram feszültségek quantitativ méréséről van szó, toleg, ha ékkoir egészen kis áramokkal, pl. ionisációs áramokkal van dolgunk, melyek tudvalevőleg kb. 10" 1 0 — 10-8 Ampere iramerősségi határokba esnek. Az említett két feltételnek, melyeket az elektroncsövek eddigi működtetési módjánál nem kellett teljesíteni, mindenekelőtt úgy tehetünk eleget, hogv a ráesfészültségét annyira negativnak választjuk, hogy ne jusson észrevehető elektronáram a rácshoz. Ekkor azonban még mindig megvan a lehetőség pozitiv ionizálási áram fellépésének. Ez az áram annál kisebb lesz, minél jobban légmentesítve van a cső. Teljes vákuum esetén nem lép többé fel ilyen ^ pozitiv ionizálási áram, ilyen vákuum azonban, mint ismeretes, el nem érhető. Továbbá, még ,az olyan légüres tér, melynél a pozitiv ionizálási áram oly kicsiny, hogy a cső üzeme szempontjából nem jön .-,o tekintetbe, sem állítható többé elő a szükséges jósággal a csövek sorozatos gyártásánál. Ezt a hátrányt a jelen találmány szerint úgy küszöböljük ki. hogy az anóda- 55 feszültséget amaz ionizálási feszültségnél alacsonyabb értéken tartjuk, mely az illető, a csőben visszamaradt gázok szempontjából figyelembe jön. A csőben rendszerint különböző gázok keveréke van gg jelen, ezért az ionizálási feszültség határa gyanánt kb. 7 Voltot vehetünk fel. Nem különösen jól kiszivattyúzott cső esetében, 7 Volt anódafeszültségnél, 2—3 10 1 - Ampérenyi pozitiv rácsáramot mértünk, míg 55 7.5 Volt anódafeszültségnél a mért pozitiv rácsáram már 10—10 Ampérenyi volt, sőt, 15 Volt anódafeszültség esetén, már 1170.10^1 2 Ampérenyi pozitiv rácsáramot kaptunk. Elég kis anódafeszültség válasz- 70 tásánál tehát tényleg elhanyagolható a pozitiv ráesáram a mérendő ionizálási áriamokhoz képest. Alacsony anódafeszültségek alkalmazásakor főfeltótel, hogy nagy rácsnyílások- 75 kai (szemekkel) bíró csövet alkalmazunk, hogy az anódakörben fekvő árammérőműszert teljesen kihasználhassuk. A mellékelt rajzon a fent leírt mérőelrendezésnek egy foganatosítási példája 80
