85245. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fának fémvegyületekkel való impregnálására

Megjelent 1934. évi május hó 1-én. HAOYAR KIRÁLYI J|HlK SZABADALMI BTRŐSlö SZABADALMI LEÍRÁS 85245. SZÁM. — VII/c. OSZTÁLY. Eljárás fának fémvegyületekkel való impregnálására. Dr. De Vecchis Ineo vegyész és gyáros Róma. A bejelentés napja 1920. évi augusztus hó 17-ike. A találmány tárgya eljárás fának fém­vegyületekkel való impregnálására oly célból, hogy a fát káros behatásokkal, pél­dául rovarokkal, baktériumokkal, az at-5 moszferi] iákkal stb.-vel szemben ellen­állóvá tegyük, továbbá, hogy a fának haj­lítási nyomási és húzási szilárdságát nö­veljük és ilykép annak oly tulajdonságo­kat kölcsönözzünk, mintha fémes szerke-10 zete volna. Ezt a célt a találmány értelmében úgy i érjük el, hogy a fát olyan folyadék hatá­sának vetjük alá, amely ammoniumréz­szulfátnak és iaz ammónium és cink, vala-L5 mint az ammónium és magnézium kettős szulfátjának tömény oldatából áll, amely­hez még valamely antiszeptikus hatású anyagot adagolunk. Az említett kettős szulfátok egyes esetekben a megfelelő ket-20 tős chlorürökkel is helyettesíthetők. Mielőtt a fára az említett oldatokat hatni hagynók, ezeket előbb hígítjuk és hozzájuk szabad alkálit adagolunk. A fának tulajdonképpeni impregnálása 25 következőleg történik: A fát megfelelő tartályba (kazánba) he­lyezzük, amely kb. 15 légköri nyomást ki­bír. A tartályt (kazánt) ezután légmente­sen elzárjuk és benne légszivattyúval vá-80 kuumot létesítünk. A légritkítás tartama a fa, víztartalmától függ. Egyes esetekben célszerű, ha a tartályt a légritkítás tar­tama, alatt melegítjük. Ennek az előkeze­lésnek az a célja, hogy a növényi nedve-85 ket a fa sejtjeiből és rostjaiból eltávolít­suk. Miután a fa eléggé kiszáradt, a légszi­vattyú működését beszüntetjük, majd a tartályt egy csapos csővezetéken keresztül 40 az előbb leírt oldattal teletöltjük. Ezután egy szivattyúval további folya­dékot nyomunk .a kazánba, úgy hogy túl­nyomás áll elő, közben a tartály felső ré­szén elrendezett csapon az esetleg vissza­maradt levegőt kibocsátjuk. Ilykép bubo- 45 rékoknak keletkezését, vagy a levegő ká­ros meggyülemlését meggátoljuk. Amint folyadék mutatkozik a csapnál, ezt elzár­juk, a szivattyút pedig tovább működtet­jük, míg csak a viszonyoktól függőleg 50 8 egész 14 légköri nyomást el nem érünk. A fa ezután ezen nyomás alatt marad bizonyos, minőségétől, függő ideig, majd a tartányt felnyitjuk s belőle a fát kivesz­szük. 55 Egyes esetekben célszerű, ha a fát ez­után ismét a leírt légritkított térben való kezelésnek vetjük alá, melegítés közben vagy enélkül. A folyadék újból felhasználható, miután 60 annak elhasználódott tartalmát pótoljuk, ami egyszerű kémiai elemezés alapján történik. A tartályból kivett fát azután a levegőn szárítjuk, amíg súlya azonos nem lesz a <35 közönséges légszáraz fáéval. A fában visszamaradó ásványi anyagok dacára ez könnyen elérhető. Ezen utolsó szárítás időtartama természetesen a fától és a szá­rító levegőtől függ. 70 Az eljárás, mely önként értődőleg a fa minőségéhez és korához igazodik, akkor is alkalmazható, ha a fát előzetesen nem szá­rítjuk. Ez esetben az eljárást befejező szá­rítás természetesen hosszabb időt igényel, 75 mint előzetes szárítás esetén, ugyanúgy a fajsúly is erősebben csökken. A végleges fajsúly azonban ezen esetben is ugyanaz lesz. A kísérleti eredményekből kitűnt, hogy 80

Next

/
Thumbnails
Contents