85165. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék megömlesztett fémsóknak a fémek és savgyökök kitermelése céljából leendő elektrolizisére, valamint ezen eljárás és készülék alkalmazása fémtartalmú ércek és más fémtartalmú anyagok értékes alkatrészeinek kitermelésére

vegyi fezültségnek kb. háromszorosára ve­' szik fel és 90%-os villamosáram-hatásfok­nál az összenergia-hatásfokot nem lehet 30% fölé lényegeen fokozni. Mennél ala-5 csonyabb az elektródáknál alkalmazott áramsűrűség, t. i. avégből, hogy alacsony kapocsfeszültség biztosíttassék, annál ki­fejezettebbek a hőnek gyakorlati fenntar­tásával járó nehézségek; ezeket a nehézsé-10 geket az ily célra szánt eddigi készülékek nagyobb kiterjedése és alkalmatlan alakja okozza. Rendszerint úgy adódnak a viszo­nyok, hogy az áramsűrűségnek a gazda­ságosság szempontjából vett alsó határa 15 kb. 0.6—0.9 ampérenél van az elektróda­felület minden cm2 -re számítva; gyakran nagyobb áramsűrűségeket alkalmaztak. A találmány szerinti többcellás elektro­lizáló készüléknél mindem cm2 eleiktróda-20 felületre számítva, 0.8—0.15, sőt még ke­vesebb ampére is alkalmazható. Az elek­tródák közötti hézag 1.2 cm.-re vagy még ennél kisebbre csökkenthető és ezzel cel­lánként alacsonyabb kapocsfeszültség ér-25 hető el. Azáltal, hogy a lyukakon és a tá­masztó vagy távolságbiztosító részek ke­rülete mentén (amelyeket az elektródák végei között lazán rendezünk1 el és hor­nyos kapcsolat révén biztosítunk helyze-30 tűkben) csekély önkisűlési áram halad át, valamivel csekélyebb áramhatásfok adó­dik ki, mint amilyen egyetlen cellánál ér­hető el, azonban az ily módon kieső ener­gia azt a fontos feladatot teljesíti, hogy 35 az elekrolitet megömlesztett állapotban tartja. A találmány szerinti egyik készü­lékkel cellánként csupán két Volt (vagyis az egész tízcellás készülék számára össze­sen húsz Volt) feszültség alkalmazása 40 mellett oly eredményeket értünk el, ame­lyek az elméleti hatásfok 64%-át tevő össz-energiahatásfoknak felenek meg, ami több mint kétszerese annak a hatásfoknak, amelyet az eddigi eljárás és készülékek 45 alkalmazásánál iegyáltalán elérhetőnek tekintettek. A villamos energiában való megtakarí­táson kívül szerkezeti előnyökre is teszünk szert. A készülék nemcsak szilárd és egy­£0 szerű alakban állítható elő és tartható fenn, hanem azt a fontos előnyt is nyújtja, hogy alacsony áramerősségeket alkalmaz­hatunk, ami a villamos összeköttetéseik számának és nagyságának megfelelő csök-55 kenésével jár. Ekként tehát valamely adott áramforrás energiájának kihaszná­lása végett az áramot aránylag alacsony ampéreszámmal és magas feszültséggel fogjuk az elektrolizáló készülékekhez hoz­závezetni (tehát éppen fordítva, mint az 60 egycellás készülékekből álló berendezésnél, ahol aránylag magas ampéreszám ós ala­csony feszültség kerülalkalmazásra); ez a körülmény úgy az alkalmazott készülékek számának, mint a szükséges külső villa- 65 mos vezetékeknek és összeköttetéseknek csökkentését teszi lehetővé. A többcellás elektrolizáló készüléknek további előnye, hogy a klórt igen koncen­trált állapotban kapjuk. 70 A találmány szerinti készüléknek egy másik foganatosítási alakja látható a 3. ábrán függélyes metszetben, a 4. ábrán pedig (a födél eltávolítása utáni) felül­nézetben. Itt a készülék körkeresztmet- 75 szetű (A) tartályból és kúp- vagy tölcsér­alakú elektródákból áll, amelyek a közép­pont felé hajlanak, mi mellett a cinktér, a készülék alján, centrálisán elrendezett (E2) grafitrúd segélyével van az áram- 80 forráshoz vezetően hozzákapcsolva. Ez az (E2) rúd a kovából készült (e3) cső belse­jében fcglal helyet, mely cső (e4)-nél nyí­lásokkal van ellátva. Egyébként a 3. és 4. ábrákon feltüntetett azon részek, amelyek 85 az 1. és 2. ábrákon látható részeknek megfelelnek, ugyanazon jelekikel vannak elltáva. A találmány szerinti készülék további foganatosítási alakja látható az 5. ábrán 90 függélyes metszetben, a 6. ábrán pedig (ugyancsak a födél eltávolítása utáni) fe­lülnézetben. Ez a készülék több függélyes kengyelalakú. (B1 B9) elektródát jtar­talmaz, amelyek tűzálló anyagból készült 95 válaszfalak fölé nyúlóan vannak elren­dezve. Ebben az esetben a cink a tartály alsó részében levő, elkülönített (a2) sza­kaszokban gyülemlik össze ós ezekből egyes (a3) lecsapoló nyílások vagy egyet- 100 len közös csatorna segélyével távolítható el. A szabaddá vált klór az elektrolit (C) felszíne fölötti közös (a) térbe, innen pe­dig a (D) esőbe jut, ahonnan azt a kívánt helyre vezetjük. A tartály egyik, ill. má- 105 sik végén levő (B), ill. (B10) elektródák a szénből vagy más alkalmas anyagból ké­szült (E), ill. (E2) rúd segélyével vannak az áramforrás hozzátartozó sarkához kap­csolva. 110 Kengyelalakú elektródák helyett grafit­lemezekeit is alkalmazhatunk, amelyeket hasonló módon rendezünk el egymás mel­lett és hornyok vagy más effélék segélyé­vel tartunk fogva a tartály falaiban, ill. 115 bélésében. Világos, hogy a. találmány nem szorít­kozik a készüléknek fent leírt különleges

Next

/
Thumbnails
Contents