84960. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a nyomás fokozására és szabályozására forgófujtatóknál

Megjelent 1934. évi május hó 15-én. __ MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 84960. SZÁM. — XXI/c. OSZTÁLY. Berendezés a nyomás fokozására és szabályozására forgófujtatóknál. Weiss Leo igazgató Wien. A bejelentés napja 1921. évi junius hó 10-ike. Ausztriai elsőbbsége 1920. évijunius hó 12-ike. Jelen találmány olyan berendezésre vonatkozik, amely lehetővé teszi, hogy azt a nyomást, amit valamely adott forgófujtató, más szóval röpítőfúvó fejt ki, a szárnykerék kerületi sebességének fokozása nélkül megnövelhessük, ill. szabályozható módon megváltoztathassuk. A találmány azon az ismeretes tapasztalati tényen alapszik, hogy egy röpítőfúvó szállítónyomása egy bizonyos mérvben növekszik, ha a szárnykerékkel kiröpített levegő egy részét félrebocsájtjuk, ahelyett hogy a teljes légmennyiséget bebocsájtanók a nyomóvezetékbe. Ezt a jelenséget az alábbiakban egy ventilátor kilépődiagrammjának segélyével magyarázzuk meg. Itt (2. ábra) a szárnykeréknek előrehajló lapátjai vannak. Ismeretes, hogy efféle röpítőfúvóknál a centrifugális erőnek a nyomás előidézésében csekély része van, hanem a nyomás a szárnykerékből kilépő gáznak sebessége révén keletkezik. Ez a sebesség annál nagyobb, minél több gáz halad át a lapátokon, amint ez a 2. ábrabeli kilépődiagrammból látható. Itt (u2) a kerületi, (w2) a relatív, (c2) pedig az abszolút sebességet jelzi. Ha már most a szárnykerékkel kiröpített levegő egy részének lehetővé tesszük, hogy elillanjon, akkor a ventilátor egészben véve több levegőt szállít, mint elébb, (w2) nagyobb lesz, s ez maga után vonja, hogy (c2) is növekedjék, ezért tehát a szállítónyomás is fokozódik. Jelen találmány már most azon a felismerésen alapszik, hogy a célzott nyomásnövekvés annál hatályosabb lesz, minél kisebb azon ellenállás, amit az elillanó levegőnek le kell küzdenie. Ezen ellenállás csökkentése céljából a találmány szerint 40 egy diffuzoron, vagyis egy folyton növekvő keresztmetszetű csatornán át bocsájtjuk ki a levegőt. Az ilyen diffuzorban tudvalevőleg csökken a kilépési ellenállás, mimellett egyszersmind a kibocsájtott 45 levegő sebességenergiájának legnagyobb részét nyomóenergia gyanánt nyerjük vissza, úgyhogy a fúvónak egészben vett hatásfoka csak jelentéktelenül csökken. Ugyanis amint ismeretes, a diffuzor leg- 50 szűkebb helyén nagyobb sebesség s ennek megfelelően kisebb nyomás uralkodik, mint adiffuzornak kibővült kilépő keresztmetszeténél. Ennélfogva a fúvónak csupán ezen csökkentett ellenállással szemben kell 55 dolgoznia. A kilépési ellenállások csökkentése céljából továbbá az is előnyös, hogy az illető légmennyiséget közvetlenül annak a lapátokból való kilépésénél hagyjuk elillani, 60 hogy ne kelljen ennek is az összlevegővel egyetemben a ventilátorház súrlódás- és nyomásellenállásait leküzdenie. A találmány szerint ezt a levegőt a ventilátorházon a lapátkeréktengellyel központosán 65 elrendezett egy vagy több gyűrűhasítékon keresztül boesájtjuk ki, amiket fojtószervekkel tetszés szerint feltárhatunk a szabályozás céljából. Ha így az elillanó levegő mennyiségét 70 változtathatjuk, akkor egy, fordulatszámváltozás nélküli nyomásszabályozást nyerünk, amely gazdaságosabb annál a szabályozásnál, amit eddig a teljes szállított légmennyiség fojtása révén eszközöltünk. Míg 75 ugyanis az utóbb említett szabályozásnál a fúvónak oly nagy fordulatszámmal kell járnia, amely a legmagasabb nyomásnak