84806. lajstromszámú szabadalom • Vízmelegítő üst, vízüst nélküli takaréktűzhelyekre

Megjelent 1934. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 84806. SZÁM. — Il/h. OSZTÁLY. Vízmelegítőüst, vízüst nélküli takaréktűzhelyekre. Labányi János gépszerelő Budapest. A bejelentés napja 1922. évi április hó 15-ike. A találmány tárgya vízmelegítő-üst, főkép vízüst nélküli takaréktűzhely ekre. Tudvalevőleg, rendszerint a kisebb takaréktűzhelyekbe nem szoktak vízüstöt illesz-5 teni és ugyancsak ezen kisebb takaréktűzhelyeken helyszűke miatt, nehezen helyezhetünk el, a főzéssel egyidejűleg, külön fazekat vízmelegítésre, úgy hogy a mosogatáshoz szükséges melegvizet a fő-10 zés befejezése után kell készíteni, ami külön tüzelőanyagfogyasztással jár. Jelen találmány elvén, a vízmelegítő üstöt a tűzhely és kürtő közötti, füstcsövet körülvevő víztartány alakjában képezzük ki, 15 miáltal egyfelől a főzéssel egyidejűleg felmelegszik a kellő mennyiségű víz, másfelől pedig ez külön tüzelőanyagmennyiséget nem igényel, mivel erre az egyébként a kürtőbe kihasználatlanul távozó 20 füstgázok melege használtatik fel. A rajzon egyik példaképpeni kiviteli alakja látható jelen vízmelegítő üstnek: 1. ábra az üstnek távlati képét mutatja tűzhellyel kapcsolatban, 25 2. ábra az üstnek hosszmetszetét, míg 3. ábra keresztmetszetét mutatja 2. ábra Á—B vonala szerint. Az (f) füstcsövet tehát, mely a tűzhely és kürtő közé van iktatva, (d) víztartány 30 veszi körül, mely előnyösen hengeralakú és az ilykép keletkezett hengeres forgástest (g) terében van a felmelegítendő víz. Az (f) füstcsőnek a (d) víztartány alsó részéhez csatlakozó (c) része, előnyösen a 85 víztartány átmérőig terjedő méretre ki van bővítve, azon célból, hogy a füstgázok a (d) víztartánynak (e) fenéklapját is súrolják. Az (e) fenéklap, valamint a kibővülő (c) füstcsőrész előnyösen kúposak. Annak biztosítására, hogy a füstgá- 40 zok az (e) fenéklapot tényleg súrolják, a (c) kibővülő térben (i) terelőfelület van elrendezve, mely előnyöslen köralakú, a füstcső középvonalába esik és a (b) csőcsonkon a tűzhelybe belépő füstgázokat 45 irányuktól eltéríti és kényszeríti azokat, hogy a 2. ábrán berajzolt nyilak irányában haladva, az (e) víztartány fenekét súrolják. Az (i) terelőfelület előnyösen (m) kézifogantyúval felszerelt és 90°-kai el- 50 forgatható (1) tengelyre van szerelve azon célból, hogy az (i) terelőfelületet az (i') pontozott helyzetbe lehessen állítani, melyben a füstgázok haladási főirányával párhuzamos és ilykép azokat pályájukból 55 ki nem téríti. Ez főkép begyújtáskor szükséges, midőn nagyobb huzatra van szükség. Ha a tűz már jól ég, úgy a terelőfelületet a kihúzottan rajzolt (i) helyzetbe hozzuk, mikor is a füst- 60 gázok lassabban ós a víztartányfallal belsőleg érintkezve haladnak a füstcsövön keresztül. A víztartány alsó részén (h) vízleeresztőcsap van. A víztartánynak (j) fedőlapja az (f) füstcsö- 65 vet körülvevő, kúpos gyűrűalakjában van kiképezve, mely az (f) füstcső mentén függélyes irányban elállítható és különböző helyzeteiben rögzíthető a célból, hogy a (d) víztartányt kényelmesen lehessen víz- 70 zel megtölteni. A (j) fedőt pontozottan feltüntetett megemelt (j') helyzetében, pl. a fedőhöz erősített és a füstcsőnek támaszkodó (k) rugók biztosítják, melyek a füstcsőnek támaszkodva elegendő nagy sur- 75 lódást létesítenek ahhoz, hogy a fedőt mindenkori helyzetében rögzítsék. A (k) rugók rugalmas nyelvek alakjában a (j)