84662. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsoló távbeszélőközpontokhoz
A (19) kar oldalnyúlványából a vele egy darabot képező (26, 27) ütközők nyúlnak ki, amelyek a (24) kiváltóközeg előre és hátra való mozgását határolják. Az imént . 5 ismertetett különböző részek akképen vannak elrendezve, hogy a (24) karnak a (27) ütközővel való kapcsolódásakor a (23) görgők a (9) és (10) kelekkel kapcsolódnak és a kefecsoport keféit működésen kívüli 10 helyzetbe szorítják, amint azt a 7. ábra felső fele mutatja. A működtető közeg most oly helyzetben van, hogy a keféknek az említett görgőkre ható nyomása folytán a működtető közeg tovább törekszik .15 forogni az óramutató forgásának irányában, ily módon a kefecsoport véletlen kiváltását megakadályozza. A kiváltóközegnek az óramutató forgásával ellenkező értelemben való kis mértékű elforgásakor a 20 kefék nyomása a kiváltóközeget a 7. ábra alsó felében látható helyzetbe kényszeríti, amikor is a kefék oly helyzetben vannak, hogy a megfelelő helytálló kontaktusokkal érintkeznek. 25 A (3) keretben forgathatóan és az (1) tengellyel párhuzamosan a (21) kiváltórúd vagy orsó van ágyazva. Ez az orsó több hátrafelé nyúló (29) tövissel van ellátva, amelyek a ikefecsoport által hordott 30 (24) kiváltóközeg ázabványos helyzetétől fokozatosan növekedő távolságokban fekszenek. A (29) tövisek egy vonalban fekszenek és a (28) rúd szabványos helyzetében a különböző (24) kiváltó közegek moz-35 gási pályájának egyik oldalán elcsúszhatóan fekszenek, amint az a 7. ábra felső részében látható. Ha tehát a kefetengely felfelé mozog, amíg a kefecsoportok egyik (25) kiváltóközege ugyanazon vízszintes j.0 síkba nem jön, mint amelyben a neki megfelelő (29) tövis fekszik és a (28) rúd ezután az óramutató forgásának irányában hirtelen elforog, akkor a (29) tövis a (24) kiváltókarral kapcsolódik, miikor is 45 a (22) csapot az ezzel összekötött részekkel együtt elforgatja és ily módon a kefecsoportot kiváltja. Egyszerre csak egy (24) kiváltókar jöhet kapcsolódásba, mert a (29) tövisek a kiváltóemeltyű szabványos 50 helyzete fölött fokozatosan növekedő távolságban vannak elrendezve. A (28) rúd alsó vége közelében a (30) hüvely van elrendezve, amelyhez a (31) rugó egyik vége van erősítve. A (31) rugó 55 másik vége a helytálló (32) lemezbe van akasztva. A (30) hüvely (33) pecekkel van ellátva, amely akképen van elrendezve, hogy a (36) kiváltómágnes elforgatható horgonyának (34) karjával jöhet kapcso-60 lódásba. Ily módon tehát a (31) rugó a (28) ,orsót, amint az a 7. ábrából látható, az Óramutató' forgásával ellenkező értelemben szabványos helyzetébe \ tőreik szik ellorgatni, amelyben az a (33) 'peceknek a "(34) karral való kapcsolódása folytán 65 megáll. A (35) horgonynak kifelé való .mozgását a (37) karnak a keret helytálló 'részével való kapcsolódása határolja. A (36) mágnes gerjesztésekor és ennek következtében (35) horgonyának vonzásakor 70 a : (34) kar ,a (28) rúdra szereit (33) pecekkel , kapcsolódásba jön és azt az óramutató .forgásának irányában elforgatja. A (36) mágnes gerjesztésének megszűnésekői a (28) rúd a (31) rugó behatása alatt 75 szabványos helyzetébe visszatér. A keféknek különböző sebességgel való mozgatására, illetve felemelésére és szabványos helyzetébe való visszavezetésére alkalmas hajtómű van elrendezve. Ez a hajtó- 80 mű az állandóan forgó (38, 38', 38") hajtógörgökből áll, amelyek a (39) emeurrúu egyik oldalán egy vonalban fekszenek. Az említett hajtógörgővel szemben az elektromágneses úton működtethető, szabadon 85 futó (40, 40', 40") görgők vannak elrendezve. Ezek a különböző hajíóközegek lényegileg azonosak és az egyetlen különbség csak abban áll, hogy a felfelé hajtó görgők más sebességgel forognak és a le- 90 felé mozgató görgő ellenkező irányban tetszőleges sebességgel ' forog. Minthogy ezek a különböző hájtóközegek lényegileg azonosak, ezért csak az egyiket ismertetjük részletesen, inig a';, másik kettőnek 95 csak eltérő sajátságait említjük meg. A (38) hajtógörgővel szemben, közel hozzá a (39) emeiőri d másik oldalán a szabadon futó (40) görgő van elrendezve. Ez a szabadon futó görgő a (42) szogeniel- 100 tyű felfelé nyúló (41) karjára forgathatóan van ágyazva, A (42) szögemeltyű a találmány tárgyának itt ismertetett foganatosítási alakjánál csákozás útján fémlemezből egy darabban készül. A (42) 105 szögemeltyü vízszintes karja fölött a (44) kapcsolómágnes (43) horgonya van elrendezve. A (43)| horgonly és (42) szöigemeltyű közös (45) forgási csapon ülnek, amelyet a (75, 76) keretek hordanak. A (43) horgony- 110 ból a (46 rúd nyúlik ki, amelynek felső vége a (47) rugó egyik végével van összekötve. A (47) rugó másik vége a (48) csapszeghez van erősítve, amely a (42) szögemeltyűben a (49) csavaranya révén beállítható. A (42) 115 szögemeltyű vízszintes karja a (43) horgonytól megfelelő távolságban fekszik és pedig a beállítható (50) csavar révén, amely a horgony csavarmenetes furatán megy keresztül. 120
