84629. lajstromszámú szabadalom • Elektromótor

zéptől a rotor szélei felé elterelődni iparkodnak. Míg az eddigi motoroknál az erővonalak tudvalevőleg a (x-y) középvonal mentén, a rótor testének közepén is, dia-5 metrálisan átmenő széles nyaláb alakjában szelték át a rotort és a (x-y) vonal körzetében a rótormenetek merőlegesen metszettek át ezen erővonalakat, ami maximális ellenelektrómotoros erő fejlesztésé-10 vei járt, addig az 1. ábra esetén az erővonalak csupán az (a, b) pontok által jelzett kis szélességű, a kerülethez közel eső nyalábokban haladnak, melyeket a rótormenetek ferde irányban találnak, minek 15 folytán :az egész erővonalnyalábon való keresztülhaladáshoz nagyobb útra lévén szükség, ugyanazon erővonalszám és sebesség mellett az időegység alatt átszelt erővonalak száma kisebb lesz, tehát az 20 ellenelektromotoros erő is csökken. Ha az említett eltérítő hatással járó, a (3) kivágásokban lévő levegő mágnéses ellenállásánál nagyobb ellenállást akarunk a hatás fokozása céljából, akkor a 2. ábra 25 szerint a (3) kivágások terét a nem-mágneses anyagokból (rézből, alumíniumból, stb.) álló fokozott eltérítő hatású (3a) betéttömbökkel tölthetjük ki. A 3. ábra szerint az északi (É) és a déli 30 (D) pólusokat, melyek az előbbi esetekben amúgy is az erővonalaknak a pólusokban való említett kettéoszlását eredményezik, mindjárt ketté is osztjuk, vagyis két (Él) és (É2), illetve (Dl) és (D2) pólusrészre választ-35 juk szét és ezen pólusrészeket egymástól eltávolítjuk. Ezen kiképzésnél az (e) erővonalak ugyan a szokott módon egyenesen járják át a rotort, de az említett kettéosztás és eltolás folytán a két egyenes erő-40 vonalnyaláb a rótor közepét többé egyáltalán nem éri, hanem két kerületi körszeletnek felel meg', ami ugyancsak a szóbanforgó hatást eredményezi, vagyis az (e) erővonalnyalábokat a rótor menetei (a 45 níenetek mozgási pályájához az erővonalnyalábok helyén vont (t) érintő és az erővonalak iránya alkotta) átlagos x hegyesszög alatt, tehát az eddiginél jóval kisebb szög alatt hosszabb, ferde úton 50 metszik, miért is ugyanazon sebesség mellett az időegység alatt átszelt erővonalak száma kisebb. A 3. ábra szerinti foganatosítási alak esetén kétpólusú gép helyett tulajdonkép-55 pen négypólusú gép létesült. Hasonló hatású négypólusú gépre azonban minden külön szerkezeti kiképzés nélkül, csupán a kapcsolási elrendezés egyszerű módosítása révén is szert tehetünk azáltal, hogy mint a 4. ábra mutatja, a pólusokat az 60 eddigi többpólusú gépektől eltérő módon akként választjuk, hogy az egymást követő pólusok ne egyenként, hanem páronként legyenek különneműek. Az erővonalaknak ezáltal bekövetkező sajátos elhelye- 65 ződése világosan látható, ha a 4. ábrát összehasonlítjuk az 5. ábrával, mely utóbbi az erővonalaknak az eddigi négypólusú gépeknél bekövetkező eloszlását mutatja. Az eddigi gépeknél az erővonalak ugyan 70 bizonyos mértékben szintén eltéríttetnek a rótor testének kerülete felé, de akként hogy a rótormenetek két-két szomszédos (el) és (e2) erővonalnyalábnak (5. ábra) tengelyvonalát ismét merőlegesen találják. 75 Ezzel szemben a 4. ábra szerinti foganatosítási alaknál azon körülmény folytán, hogy két-két szomszédos pólus egynemű, ezek között erővonalak nem haladhatnak át, hanem csak a két feltüntetett <(e) erő- 80 vonalnyaláb létesül, melyek sokkal laposabbak, mint az 5. ábra szerintiek, vagyis a szomszédos egynemű pólusok taszító hatása folytán sokkal jobban simulnak a rótoir kerületéhez, mint az 5. ábra szerinti 85 nyalábok más szóval az eddigi motorokkal szemben, melyeknél az erővonal-nyalábok a rendszer középvonalainak mindkét oldalán ezen középvonalaknak megfelelően helyezkednek el, a 4. ábra esetén pl. az 90 (xl—yl) vagy (x2—y2) középvonal mindkét oldalán kiinduló erővonal-nyalábok egy és ugyanazon hely, vagyis a szomszédos ellenkező nemű pólus felé ferdén irányulnak és a nyalábok ten- 95 gelyei a rótormenetek mozgási pályájának érintőihez képest egyaránt ferde irányúak, ami a felsorolt előnyökkel jár. Az imént leírt foganatosítási alak természetesen nemcsak négy-, hanem bármily 10* többpólusú gépnél is alkalmazható, mint ahogy általában az összes foganatosítási alakok a pólusok számától függetlenek. Rendkívül fokozott hatást érhetünk el a 6'. ábrán íeltüntett kiképzéssel, mely sze- 10! rint a (3) kivágások vagy az ezeket kitöltő neni-mágneses betétek alkalmazásán kívül a pólusok (4) szögleteit oly éles, farokszerű nyúlványok gyanánt alakítjuk, melyek az erővonalakat a lehető legnagyobb mérték- u< ben koncentrálják ia rótor kerületi részei felé, úgy, hogy az erővonalakat gyakorlatilag véve a rótor kerületi részeinek teljesen megfelelő és így a rótormenetek mozgási pályájához gyakorlatilag a lehető lli legtökéletesebben hozzásimuló ívekben haladni kényszerítik.