84616. lajstromszámú szabadalom • Kétkerekű mótorkocsi

— 2 — kezzék, a motor kapcsolására való beren­dezést és a támaszkerekek számára való beállítok észüléket aképpen kapcsoljuk össze a gázemeltyűvel, hogy a bekapeso-5 lássál egyidejűleg a motorhoz való gáz­bevezet és növekedik. A vezetőre nézve fontos, hogy minden pillanatban pontos tudomást szerezhessen a támaszkerekek magassági helyzetéről, 10 anélkül, hogy tekintetét előbb el kellene fordítani a pályaútról. Ecélból a vezető ülése előtt egy mutatóberendezés van alkalmazva, amely a támaszkerekekkel és az utóbbiakat hordozó emeltyűkkel össze 15 van kötve és a kerekek magassági hely­zetét jelzi. A rajzon két foganatosítási alak van pél­daképpen feltüntetve. Az 1. ábra a kocsi oldalnézete, 20 2. ábra alaprajza, a 3. ábra függélyes keresztmetszete, a 4. ábra a támaszkerekek beállítására való rudazat távlati képe, az 5—7. ábrák a támaszkerekeken át veze-25 tett vízszintes keresztmetszetek, a 8. ábra keresztmetszet a támaszkereke­ket tartó kereten át, egy második fogana­tosítási alak feltüntetésére, amelynél a tá­maszkerekek beállítása motor segélyével 30 történik, a 9. ábra a 8. ábra oldalnézete, míg a 10. ábra a 3. ábrához hasonló metszet a mutatóberendezés feltüntetésére. Az 1—7. ábrákban feltüntetett foganato-35 sítási példánál az (1) kocsitest a (2) és (3) mellső- és hátsókerekekre és az oldalsó (4) támaszkerekekre van ágyazva, amely utóbbiak a jármű egy-egy oldalán feksze­nek. A támaszkerekek (5) lengő emeltyű-40 kön vannak elrendezve, amelyek egy ha­rántsíkban függélyesen beállíthatók. A lengőemeltyű (6) tengelyei párhuzamosan vagy megközelítőleg párhuzamosan fek­szenek a jármű hossztengelyéhez és pedig 45 az utóbbinak oldalfalaiban. A lengőemel­tyűk belső végükön a (8) haránttengely (9) karjával vannak összekötve, amely ten­gely a (10) kéziemeltyű segélyével beállít­ható és a (101 ) kilincs és a (11) fogszegment 50 útján rögzíthető. Az (5) lengőemeltyűk a karral rugósan össze vannak kapcsolva és pedig a (7) rudak révén, amelyekre a (72 ) és (73 ) rugók vannak rátolva. Amint az 5—7. ábrákból látható, a (4) tá-55 inaszkerekek egy-egy (12) karon vannak ágyazva, amely utóbbiak egy függélyes, az (5) lengőemeltyű szélső végén levő (13) csap körül lenghetők. A (12) karhoz (14) rugók kapcsolódnak, melyek a (4) támasz­kereket engedékenyen a menetirányban 60 tartani törekednek, görbe úton való menet­nél azonban engednek. A 6. és 7. ábrák a támaszkerekeknek különböző helyzeteit mutatják. A (13) függélyes tengely a tá­maszkerekek által körülírt téren belül fek- 65 szik. Az 1—7. ábrák szerinti berendezés műkö­dési módja a következő: Az 1—3. ábrák a támaszkerekeket a leg­mélyebb helyzetben mutatják; a jármű 70 tényleg négy kereken fut. A 3. ábra jobb­oldalán a pályaút sík, míg a baloldali tá­maszkerék egy akadály fölött fut. A (72 , 73 ) rugók folytán a támaszkerék engedni képes, anélkíi, hogy a (4) jobboldali kerék 75 helyzete ezáltal befolyásoltatnék. Általá­ban a támaszkerekek a (8) tengely és (10) emeltyű segélyével magasabb helyzetben rögzíttetnek úgy, hogy a jármű (2) és (3) főkerekein fut. Ha már most például a 80 jármű görbe úton való haladtában ol­dalra dől, akkor a görbén felül fekvő (4) tá­maszkerék a földdel jut érintkezésbe úgy, hogy a jármű három keréken fut és oldalra való csúszás útján fel nem dőlhet. Ha az 85 oldalsó támaszkerék például a 3. ábrában balról, telt vonalakkal rajzolt helyzetbe van beállítva és a kocsi balra dől, akkor a baloldali támaszkerék jut a földdel érint­kezésbe. A pályaút helyzete a járművel 90 szemben ekkor a szakadozott A—A vonal­lal van jelezve. Amint az ábra mutatja, a (4) rúd most majdnem merőlegesen áll a földhöz. Ennek folytán az oldalnyomás a támaszkerékre olyan csekély, hogy gya- 95 korlatilag nincs fontossága. Az ábrából is látható, hogy a főkerekek és az oldalsó tá­maszkerekek közötti nyomtávolság az utób­biaknak magasabbra való állítása folytán növekedik. A kocsi tehát széles alátámasz- 100 tást kap úgy, hogy annak állási szilárdsága tetemesen fokozódik. Az 5—7. ábrák a (14) rugók működési módját magyarázzák meg, amelyek az oldalsó támaszkerekeket a középhelyzet- 105 ben tartják, amelyek azonban kerékre gyakorolt oldalsó nyomásnak engednek. A (13) tengelynek a kerék által leírt té­ren belül való elrendezése folytán annak oldalsó kitérése csekély. A kereket tehát 110 aránylag közel helyezhetjük a kocsi­testhez. A 8. és 9. ábra szerint foganatosítási példánál az (51 ) lengőemeltyű (61 ) hossz­tengelyei a kocsitest középsíkjában bizo- 115 nyos mértékben a (41 ) támaszkerekek tengelyei fölött fekszenek. Ennél a beren­dezésnél a nyomtávolság növekedése nem

Next

/
Thumbnails
Contents