84616. lajstromszámú szabadalom • Kétkerekű mótorkocsi
Megjelent 1934. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^Sfe SZABADALMI mÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 84616. SZÁM. — XXa/3. OSZTÁLY. Kétkerekű motorkocsi. Winkler Gusztáv kereskedő Berlin. A bejelentés napja 1921. évi szeptember hó 13-ika. A találmány tárgya kétkerekű motorkocsi, tehát olyan díszkocsi, amely a kerékpárhoz hasonlóan a kocsi hossztengelyében két, egymás mögötti főkerékkel és 5 mindegyik oldalon egy támaszkerékkel van ellátva. Ezek a támaszkerekek általában nincsenek érintkezésben a földdel, hanem bizonyos, a mindenkori viszonyoknak megfelelő magasságban állíttatnak 10 be. Csakis akkor, ha például a kocsi görbületben való haladásnál oldalt hajlik, fekszik fe a kerekek egyike a földre s ilyen módon csúszós utakon is megakadályozza a kocsi felborulását. Avégből, 15 hogy az oldalsó támaszkerekek görbületben való menetnél is beállhassanak a menetirányba, azokat függélyes tengely körül lenghetően rendezték el. Az ilyen fajta ismert kocsiknál az a 20 hátrány lép fel, hogy a bizonyos magasságban beállított támaszkerék a kocsi hajlásánál ferdén fekszik fel a talajra. Ennek folytán a pályaút a támaszkerékre oldalnyomást gyakorol, amely a menet-25 biztonságot nagyon károsan befolyásolja. Ezen oldalnyomás u. i. arra törekszik, hogy a támaszkereket a menetirányból kiszorítsa, úgy hogy a kerék nem kizárólag tovagördül, hanem kissé csúszik és 80 ezáltal fékezést gyakorol a kocsira. Ez a fékezés azért aggályos, mert egyoldalúan és éppen akkor hat, amikor a kocsi oldalt van hajolva, tehát bizonyos veszedelmi helyzetben van. 35 A találmány olyan berendezésre vonatkozik, amelynél ezen hátrány el van hárítva és amelynél azonfelül a nyomtávolság a főkerekek és a földön futó támaszkerék között a jármű fokozódó hajlásá-40 nál növekedik. Ecél'ból a támaszkerekek magassági irányban beállítható lengőemeltyűkön vannak elrendezve, melyeknek lengési tengelyei a jármű hosszirányában fekszenek. A lengő tengelyeknek helyzete a járművön és a támaszkeréknek helyzete 45 a lengő emeltyűkön emellett aképpen van megválasztva, hogy a földdel érintkezésbe jutó támaszkerék a jármű minden hajlásánál majdnem függélyes a pályaútra és hogy a nyomtávolság a fő- és támasz- 50 kerekek között emelkedő magasságbeállításnái, tehát a járműnek fokozódó hajlásánál nagyobbodik. A lengőemeltyűknek legcélszerűbb elrendezése az, amikor azoknak hossztengelyei körülbelül a középsík- 55 bán és a támaszkerekek tengelye fölött bizonyos távolságban fekszenek. A támaszkerekeknek a magassági helyzetben való beállítása meglehetős nagy erőkifejtést igényel, amelyet a vezető nem képes min- 60 dig a menet biztonságának veszélyeztetése nélkül elvégezni. Ezen okból a beállítás nem történik úgy, mint eddig, kézzel, hanem mechanikai erő segélyével és pedig célszerűen a jármű hajtótóengelye 65 útján, rugókkal kapcsolatban. Emellett az elrendezés aképpen történik, hogy a támaszkerekek süllyesztésére a motort használjuk fel, míg a rugóerő a támaszkerekek emelését végzi. A motor erejét egy 70 kapcsolómű viszi át, amely a beállítás végén, tehát a támaszkerekek legmélyebb helyzetében, hatástalan. Avégből, hogy a, támaszkereket a motor használata nélkül is be lehessen állítani, a lengő emeltyűk 75 egyike lábemeltyűvel van összekötve. A motor bekapcsolásánál a támaszkerekek beállítása céljából a motor terhelésének hirtelen növekedése lép föl. Avégből, hogy ezáltal a sebesség csökkenése be ne követ- 80