84592. lajstromszámú szabadalom • Indító szerkezet belső elégésű motorok számára

— 354 — zár be; ezen hengerek dugattyúi (B)-vel, az ezekhez csuklósan erősített dugattyúrudak pedig (C)-vel vannak jelölve. A dugattyúrudak egyikének forgattyúcsapvége 5 a forgattyúcsap egész hosszára terjedő (E) ágyazó bélést hord (2. ábra), mely az (El, E2) dugattyúrúdvégek felvételére kívül le van esztergálva, miáltal a súrlódás csökken. Ennél az elrendezésnél a forgattyú-10 csapot az (E) ágyazó bélésen és ez utóbbit a másik két ágyazáson kell áttolni. Ennek lehetővé tételére a íorgattyúcsap egyik vége a forgattyúkarba van betolva és annak egyoldalas nyúlványába hatoló ók út-15 ján van rögzítve. Minden hengernek külön (G) szelepháza van (H, Hl) szelepekkel, melyek szükség esetén a (K) főtengelyen elrendezett (J, Jl) bütykök segélyével mechanikailag vezérel-20 tetnek. Ha a vezető által működtetett (L) hüvelyt a (K) tengely körül elforgatjuk, akkor a bővített fejekkel ellátott (M) csúszó csapok a rugó hatása alatt álló és a (P) szeleprudakkal egy egyenesbe eső (N) 25 orsókkal érintkeznek. Ezt a célt azáltal is elérhetjük, hogy az (L) hüvelyt az (M) csúszó csapokkal a (K) tengelyen hosszirányban eltolhatóvá képezzük ki. Az (N) orsók és az (M) csúszó csapok 80 helyzete úgy van megválasztva, hogy az (L) hüvelynek és a csúszó csapoknak beiktatásánál, a gép bármely helyzetében, az egyik vagy másik (H) beömlő szelep nyílik és a szerkezet megindítására nyomó-85 levegő vezettetik azon dugattyú külső oldalára, mely éppen megfelelő állásban van. A lábító vagy kézi emelő segélyével működtetett (L) hüvelyt az indító forgattyú-40 tokjára csavarolt (Q) tok veszi körül. A (Hl) szelep (R) furatai a küllevegőbe torkollanak, míg a (H) szelep által befolyásolt (S) nyílás a nyomólégtartályba torkolló (T) csőhöz vezet (6. ábra). Az (U) csatorna 45 (2. ábra) az (A) hengerbe vezet. Az indító és motor közötti tengelykötés (4. és 5. ábra) ismert szerkezetű és csak az jegyzendő meg, hogy a (Y) korong a (VI) indító tengelyre van felékelve és hogy a (W) kúpot 50 a vezető megfelelő kézi emelővel, vagy lábítóval működteti. Tegyük fel, hogy a nyomólégtartály levegővel van megtöltve és hogy az elzáró szelep nyitva van, tehát a motor indításra 55 kész. A vezető bekapcsolja a motor és indító közötti tengelykötést, az (L) hüvelyt az 1. ábrában feltüntetett helyzetbe forgatja mindaddig, míg a i(H) szelepek egyike nem nyílik. Ekkor nyomólevegő áramlik az indítóba és a motor megindul, amennyi- 6 ben a (K) tengelyen elrendezett (J, Jl) bütykök a (H, Hl) beömlési és kipüffögő szelepeket helyes egymás utánban nyitják és zárják. Az igen gyorsan járó indító a motort csakhamar mozgásba hozza. A ve- t zető elereszti az indító emelőt, mely célszerűen önműködően vezettetik vissza nyugalmi helyzetébe. Az indító azonnal megszűnik motor gyanánt járni és kompreszszorrá alakul át, mely az indításnál elhasz- ' nált nyomólevegő helyett új nyomólevegőt vezet be a nyomólégtartályba. Ha a vezető elfelejtené az indító és a motor közötti tengelykötés oldását, az indító kompresszor gyanánt jár tovább, levegőt szív a (Hl) szelepeken át, mely levegőt a (H) szelepeken át a nyomólégtartályba szállítja mindaddig, míg a nyamólégtartályon elrendezett biztosító szelep a nyomólevegőt távozni nem engedi. Néha kívánatos lehet a (H, Hl) szelepek löketének csökkentése úgy, hogy kisebb nyomólég mennyiség bocsáttatik be. Ezt azáltal érhetjük el, hogy az (L) hüvelyt és az (M) csúszó csapokat közbenső helyzetbe hozzuk úgy, hogy a fej lerézselt felülete működjék együtt az (N) orsókkal és nem annak külső vége, amikor is a szelepek nem teljes mértékben nyílnak. Ha a vezető az első indítás után csakhamar újra akar indítani, az indító mindig szolgálatra kész és akárhányszor indíthatunk egymás után, ha csak a tartályban uralkodó nyomást időről-időre, az ismertetett módon, növeljük. Az indító nagysága a motor nagyságától függ, de természetes, hogy bizonyos nagyságú indító különböző nagyságú motorok egész sorozatához alkalmazható, ha szükség esetén, a levegő nyomását változtatjuk. Egy körülbelül 6.3 cm hengerátmérőjű indító, a gyakorlatban használatos automobilmotorok bármelyikéhez alkalmazható. Az indító teljesítménye a nyomólégtartályban uralkodó légnyomással csökken, de a találmány szerinti indító az eddigelé ismeretes indítókkal szemben azzal az előnnyel bír, hogy az indításnál csökkentett légnyomás bármikor, a motor cseké lyebb igénybevételénél növelhető, míg eí üresen fut, vagy a jármű hajtására szol gál. Ha a szerkezet kompresszor gyanánt működik a motor üres járásánál, akkor eí utóbbinak járása egyenletessé válik. Ai ismert indítók bizonyos* időt igényelnek hogy az elektromos battériának vagy Í