84589. lajstromszámú szabadalom • Eljárás phenyl-aminfekete előállítására

- 3 -'ezek szerint, "hogy ha a festésre vagy nyomásra használt anyagok a jelen találmány szerint készíttettek elő, úgy az azoamin (tekintet nélkül a. koncentráció fokára), mint a festékfürdő vagy a nyomtató páazta a textilrostokat vagy az emberi bőrti (a.mi pl. kézzel ellenőrizhető) sárgára fogja festeni, mely színezés azután valamely sav (pl. a sósav) behatása alatt világos vörösbe vagy sötét rózsaszínbe megy át. Az autópácokkal való munkára való átmenet az iparban használt készülékek semmiféle változtatását sem teszi szükségessé, még a munkafolyamatoknak sem szabad változniok; csakis az oxidációs készülékek járhatnak különösen magas hőmérsékletnél gyorsabban, ami a teljesítmény fokozását és az előállítási ár megfelelő csökkenését vonja maga után. A nyomásnál a hatalmas mosógépeket nélkülözhetjük, mert még a legkényesebb esetekben is (gazdag mintázás fehér alapon) a fürdő után biehramáttal eszközölt egyszerű, könnyű mosás tiszta, fehér alapmezőket szolgáltat. Ezen körülmény az autópácok tényleges hatásának világos bizonyítéka, mert autöpác nélkül anilinfölösleget kell alkalmazni, mely feketére változik, de nem marad a rosthoz tapadva. Ezen finom port képező, tapintás által nem is érezhető, nem tapadó fekete az árú mosása alkalmával leesik és a fehér alapot bepiszkítja, Ennek kiküszöbölése céljából szükséges az erélyes végső mosás. Autópácok jelenlétében a festékfürdőben vagy a nyomtató pásztában jelenlevő összes ariilin a roston tapadó feketévé ilakul át. Ez a magyarázata a fehér alap nagyfokú tisztaságának, melyet alapos mosás nélkül közvetlenül nyerünk. Ha az árút az ú. n. „Foulard"-gépen görgős impraegnálógép) festjük, ajánlatos az összes anyagok feloldása literencént 6—10 gramm keményítőt, sűrű íummioldatot vagy ezekhez hasonló anya(ot tartalmazó vízben, hogy az oldatnak lagyobb stabalitást kölcsönözzünk. A leírt találmány által elért műszaki íatás ós haladás az autópácok hatásából idódó nagymértékű megtakarítás, illetve lazdaságosság. Ha a rendszerint oxidáíiós anilinfekete számára használt valanely eljárásnál pótlásul az előbb ismerteett azoamint használjuk, még pedig oly ;oncentrációban, mely legfeljebb 2% autólácnak felel meg, ha tehát 800 rész azo.mint használunk 1000 rész anilin helyett és a többi segédvegyületet (mint savat, 60 oxidaciósszert, oxigént átvivő szert és hiperoxidálószert) ugyanezen arányban tetemesen csökkentjük, intenzitás és minőség tekintetében ugyanazon feketét érjük el, mint rendesen. Ebből kb. 20% 65 anyagmegtakarítás adódik és ha ehhez még hozzáadjuk a gőzben, időben és kezelési munkában adódó megtakarítást, mely utóbbi a műveletnek már ismertetett egyszerűsítéséből adódik, úgy nyilvánvaló, 70 hogy az összes megtakarítások végeredményben még nagyobbak és figyelemre még inkább méltóak. Hasonló eredményeket érünk el, ha 796—784 anilint használunk és a festék- 75 keverékhez 4—16 g. autópácot adagolunk. Ezen esetben azonban az önmarószernek a festékkészítményben való hiányos molekuláris eloszlása miatt könnyen adódnak szabálytalan eredmények. A nyomásnál 80 rendszerint foltok keletkeznek, a festésnél pedig a fürdőnek nincs meg az a stabilitása, mintha bizonyos idő múlva keletkező azoamint használunk. Ezek után az anilinoxidációsfeketére 85 vonatkozó újításunk azon részére térünk át, mely mint azt a bevezetésben említettük, vaschlorür (CI2F0) oxigént átvivő anyag gyanánt való használata által adódik. Ezen vegyületet oxidációsfekete elő- 90 állítására már használták ugyan, azonban áz ipari gyakorlatba, dacára sok előnyétiek, az nem ment át, mert nem a kellő feltételek között alkalmazták. Nyomásra ezen vegyületet vagy túlsá- 95 gos mennyiségű sav jelenlétében vagy más aktív fémes vegyületekkel együtt használták, ebből azonban a nyomási pép oly sűrűsödése adódik, mely lerontja a. felhasználás gazdaságos voltát, 100 Ami ezen vegyületnek túlságos sav jelenlétében való felhasználását illeti, erre nézve megjegyezzük, hogy a chloriirt általában 100—132 gramm 20° Bé sűrűségű sósav jelenlétében használták, ez utóbbit 105 100 gramm anilinhez viszonyítva. Ezen arány adódik az anilinklórhydrát vagy savnak és anilinnek elkülönített használatából (lásd Nolthing & Lehne „Le Noir d'aniline" című művét, az 1908. évi francia 110 kiadás 68. oldalán). Ezen körülmények között a „gőzöltfekete" árú gyors oxidációja nem engedhető meg, mert a rost mélyen szétromboltatik. Az anilin fémvegyíilet, dacára a „gőzöltfekete" Higgin el- 115 járásánál is lehetelen( lásd az említett mű 73. oldalát), mely eljárásnál chróm- vagy vasklorür használtatik, mert ezen vegyii-