84540. lajstromszámú szabadalom • Önműködő fogókészülék felvonókosarakra kötélszakadás esetére
Megjelent 1934. évi május hó 12 5-én . , MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 84540. SZÁM. — Y/f. OSZTÁLY. Önműködő fogókészülék felvonó kosarakra kötélszakadás esetére. Schüler Reinhold szerelő Dortmuiid. A bejelentés napja 1922. évi junius hó 27-ike. Jelen találmány tárgya önműködő fogókészülék felvonókosarakra, mely azokat kötélszakadás esetén önműködően rögzíti. A találmány lényegében a felvonókosár 5 alvázra szerelt fedőszerű légfogóernyőből áll, mely a kötélszakadás folytán hirtelen megnövekedő esősebesség okozta légnyomás által befolyásolva, működésbe hozza a fogószerkezetet. 10 A rajzon 1. ábra a készülék vázlatos oldalnézetét mutatja rendes körülmények között, a 2. ábra ugyanazt kötélszakadás esetén, míg a 15 8. ábra a 2. ábrához tartozó részleges felülnézetet mutat. A felvonókosár (1) alvázára a fedélalakú (a) légfogó van szerelve, mely az (m) forgáspontok körül lenghetően ágyazott (b, b) 20 emelőkarokhoz csatlakozik (c) csappal, mely az emelőkarvégek (c') hosszrésedbe nyúlik bele. Ugyanezen (c) csaphoz (d) szabályozható erősségű rugó csatlakozik, míg magára az (a) légfogófedőre az (e) húzó-25 rugók hatnak. Az (1) alvázsínnek ferde (o, p) vezetékein van vezetve a (g) fékpofa, valamint annak (k) vezetőrúdja. Az (i) rugó állandóan felfelé, a fékező helyzetbe igyekszik a (g) fékpofát szorítani. Az 1. 80 ábrán az (i) rugó össze van nyomva és a (g) fékpofát ezen visszahúzott helyzetében az (i) rugó hatása ellenében az (f) gátlókar tartja meg, melyet (n) rugó (3. ábra) igyekszik gátló helyzetéből kitéríteni. Az (f) 85 gátló kart az 1. ábra szerinti gátló helyzetében a (b) emelőkarnak szabad vége tartja meg. A (d) szabályozó rugó erőssége olykép van beállítva, hogy a felvonókosárnak rendes sebességgel való lefelémozgá-40 sakor az (a) légfogóra ható légnyomás a (b) csuklókarokat nem térítheti ki az 1. ábra szerinti gátló helyzetéből. "* Ha viszont a kötél elszakad és a kosár a rendesnél nagyobb sebességgel halad lefelé, úgy a megnövekedett légnyomás az 45 (a) légfogóra hatva, a (b) csnklókarokat a 2. ábra szerinti helyzetbe kibillenti, miáltal az (f) gátlókarok felszabadulnak és 3. ábra szerinti helyzetükbe lengenek ki, úgy, hogy végeredményben a (g) fékpofák, 50 a rájuk működő (i) rugók hatására, a 2. ábra szerinti helyzetbe juthatnak, melyben a (h) vezetősíneknek nekiszorulnak és ezáltal a felvonókosarat lefékezik. A (g) fékpofáknak és (h) síneknek együttműködő 55 felületei előnyösen érdesek. Mivel az <f) gátlókarok a (b) csuklókarok végeinek nekiszorulnak és így súrlódási akadályt támasztanak a (b) karoknak kilengetése ellenében, azért alkalmazzuk az (e) huzó- 60 rugókat, melyeknek az a hivatása, hogy az (f) karoknak ezen gátló hatását kiegyenlítsék és ilykép a (d) szabályozó rugóval a készüléket igen érzékenyen lehessen beállítani, miáltal az már igen kis sebesség- 65 növekedés mellett működésbe jön és a felvonókosarat lökésmentesen megállítja. Szabadalmi igények: 1. Önműködő fogókészülék felvonókosarakra, kötélszakadás esetére, jellemezve 70 a felvonókosár alvázára szerelt és a felvonó fékszerkezetét befolyásoló födélalakú (a) légfogó által, mely kötélszakadás esetén a megnövekedett légnyomás által működésbe hozza a fékszerKe- 75 zetet. 2. Az 1. alatti fogókészülék kiviteli alakja azáltal jellemezve, hogy a (g) fékpofákat a rájuk működő (i) rugók ellenében
