84519. lajstromszámú szabadalom • Sinkötés

Megjelent 1934. évi május hó 87-én. , MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIKÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 84519. SZÁM. — Va/1. OSZTÁLY. Sínkötés. Stojanov Milán százados Debrecen. A bejelentés napja 1921. évi december hó 10-ike. Jelen találmány tárgya újfajta sínkötés, melynek lényege abban áll, hogy egyfelől a síngerincek egymást nagyobb hosszban átlapolják, másfelől pedig a 5 kötés helyén a síngerincet közrefogó lemezek a sínfej és síntalp között vezetve vannak azon célból, hogy függélyes irányban az összekötött sínek között benső kapcsolat álljon fenn, miáltal a 10 kocsikerekeknek a sínkötési helyeken való áthaladásakor keletkező zökkenéa lényegesen csökken. Ezáltal kiméltetik az alépítmény és kiméltetnek a vasúti járművek, végül pedig az utazás kelle-L5 mesebbé válik. A rajzon több példaképeni kiviteli alakja látható jelen találmánynak, melyektől annak lényegének változtatása nélkül számos eltérés is képzelhető. 20 1. ábra a sínkötés oldalnézetét, 2. ábra a csatlakozó részek távlati ké-Pót, 3., 4. ábrák metszeteket 1. ábra A—B. ill. C—D vonalai szerint, míg 35 5—8. ábrák az 1. ábra szerinti megoldásnak különböző változatait mutatják. Az 1—4. ábrák szerinti kiviteli alaknál az egyik (E) sínvéghez a gerincből két oldalt a Cg') sínfej és (i') síntalp kö-50 zötti magasságban (k) vastagodások nőnek ki, melyek a (g") sínfej ütköző-helyen túl (k', k') villaszerű nyúlványokban folytatódnak, melyek a másik (F) • sínvég (h) gerincét fogják közre. A (k) 55 vastagodások kiindulási helyétől az (E) sínnek talpa hiányzik. Ezzel szemben az (F) sínnek (i) talpa ós (h) gerince meg van hosszabbítva. Jelen kiviteli alaknál az (F) sínnek ezen meghosszabbított (h") K) gerincrésze a sínfejet és síntalpat összekötő ferde vonalban lejt. <(2. ábra jobb oldala.) A (h") gerincrésznek megfelelően a (E) sínrésznek a (k) vastagodások kozöt (k") bevágása van, vagyis ezsn a helyen az (E) sínrésznek a gerince hiány- 45 zik. olykép, hogy a sínvégek összeillesztésekor 1. ábrán látható módon a (h", k") gerincrészek egymáson felfekszenek, vagyis a csatlakozó sínek gerincei egymást nagyobb hosszban átlapolják. Ezen 50 hosszt előnyös két (1) talpfa távolságában állapítani meg, mikor is az egyik (1) talpfa a (g, g') sínfejek (g") ütközőhelye alá jut, a másiik (1) talpfa pedig az (i, i') síntalpak (i") ütközőhelye alá jut. 55 A (k') nyúlványok a (h) síngerinccel (n) csavarok útján kapcsolhatók össze ismert módon olykép, hogy a síneknek hőtágulás okozta viszonylagos eltolódása ne gátoltassék. Ugyanezen okból a sínfejek és 60 síntalpak (g", i") ütközőhelyein csekély hézag van. Az 5, ábra szerinti változatnál az (F') sínnek (h") gerinctoldata éppen ellenkező irányban lejt, mint az 1. ábránál. Ennek 65 megfelelően az (i", g") ütközőihelyek ellentétes helyzetűek, mint az 1. ábránál és a (k") bevágás fölülről lefelé nyúlik be a (k) vastagodások közé. Ezen ábrán (h'") pont-vonalkázott szaggatott vonal- 70 lal egy másik megoldási mód is van feltüntetve, amely szerint a síngerincek egymást átlapolhatják. Ezen (h'") választóvonal a síngerinceket mintegy középen felezi és nem ferde, hanem a síntalp- 75 pal párhuzamos. A 6—8. ábrák szerinti kiviteli alakoknak alapgondolata az, hogy a (k) vastagodásoknak és (k') nyúlványoknak a rendes sínvégeken való kiképzése nehézsé- 80